Nyeregre fel!

Rengeteg új élményben volt részem az elmúlt napokban. Végre kezdem élvezni a nyári szünetet. Mert eddig mindig az volt hogy otthon ültem csak és nem csináltam semmit, nem jártam el . Nah ez idén nem mondható el róla. VÉGRE!! \(^∇^)/~ よかった.

Hétvégén Őrségi vásár volt. Igaz mi nem oda mentünk hanem egy közeli lovasudvarra. Ahol életemben először ültem úgy lovon, hogy nem állt előttem egy idősebb bajszos úriember és nem vonta előttem a lovat. Hanem életembe először rendesen lovagoltam. Bár bevallom a lovam nem csípett ahogy észrevettem,mert nem engedte hogy megsimogassam, szinte soha ,csak amikor kaparófának használt o(>.<)9A lovam neve,amúgy Véletlen volt. Egy gyönyörű fekete kanca. Elárulta a zsoké (mert az úriember eredetileg zsoké volt régen) szóval az oktató, hogy azért lett Véletlen a neve,mert nem betervezett lovacska volt és véletlenül talált rá és vette magához.
Szóval Véletlenről azt fontos tudni ,hogy mikor lovagoltunk nem igen akart engedelmeskedni. Mondjuk a gyerekek akik már gyakorlott lovagló tudással rendelkeztek,közölték velem ,hogy elég makacs egy nőszemély és lusta. Nah jah... olyan szinten kényelmes volt,hogy inkább legelészett ,mint hogy rám hallgasson. Néha direkt - oké csak szerintem direkt - úgy haladt ,hogy nekem keresztbe tegyen. Volt mikor egy bálát kellett volna kikerülnie,ehelyett úgy elment mellette ,hogy a lában fennakadt rajta. Aztán mikor az erdőben manővereztünk ,olyan szépen kiszámolta,hogy ő simán elférjen az ágyak között,hogy én azon aggódtam,hogy nem-e kaszabolnak szét a kiálló ágak. Mondjuk szerencsésen megúsztam 1-2 karcolással. Volt egy olyan szép húzása is a drágámnak,hogy mikor mentünk az erdőben a fák lombjai alacsonyan voltak. Nah ő gondolt egyet és eszik róluk menés közben. Én már lehajoltam ,hogy ne üssem eb a fejem, erre ő még inkább lehúzta az ágat és mikor letépte a faleveleket... DURR szemen talált az ág. Ok nem lett bajom,de nagyon mérges voltam utána Véletlenre.

Mindezek ellenére nagyon élveztem a lovaglást, a mezőn vágtát. De a legutóbbi baleset után már nem érdekelt ,rendesen irányítani kezdtem a lovat. Elég jól belejöttem. És a végén még hagyta is,hogy vezessem ,amikor már nem ültem a hátán. Rájöttem végül is határozottnak kell lennie a lóval. Remélem még kimegyünk lovagolni ,mert nagyon jó volt. Még az se zavart hogy másnak fájt a fenekem és a hátam, így is megérte.

Tegnap egy régi gyerekkori barátommal voltam. Róla annyit érdemes tudni ,hogy mikor még nagyon kicsit voltunk gyakran összejárt a két család ,mivel a faterok osztálytársak voltak. Szóval régen össze járt a két család és jól kijöttünk mind a ketten egymással, sok kép készült rólunk. De egyszer megszakadt a kapcsolat. (Anyu elmondása szerint apu nem szeretett vendégségbe menni és vendégeket fogadni.) Régebben mikor nosztalgiáztam a fotókkal  mindig érdekelt mi van a kis sráccal. Gimiben sikerült kiderítenem ,hogy hova járt általánosba és gimnáziumba és ,hogy focizik ,de semmi több. Aztán vizsgák alatt egy nap kedves Vargas barátom (fogadott bátyusom) elhívott sörözni. Ott találkoztam egyik volt szaktársunkkal is és két másik volt gimistársával. Én hűen adva magam félénkségemből adódóan nem mutatkoztam be.Elkezdtem beszélgetni a régi iskolatársakról és tudtam,hogy mind  ugyan abba a suliba jártak ,amibe a gyerekkori barátom is. És szép csendben vártam a NEVET. De csak nem jött szóval és hirtelen meghallottam a  vezetéknevet. Lumi szeme felcsillant és kérdeztem a teljes névre. Majd a szembeült srácok közül az egyik dadogva mondta,hogy igen majd rámutatott a mellette ülő srácra. Ledöbbenten néztem ,hogy bakker ő? Nem hiszem el másra emlékeztem képek alapján. Mivel volt egy cuki képem megmutattam neki,de azon a képen nem látszott az arca,mert épp letepertem a földre a kis srácot. Mikor rákérdeztem azokra a dolgokra amiket tudtam róla mindre helyeslő választ adott. Még mindig nem tudtam felfogni,hogy ő lenne az. Elkönyveltem úgy,hogy csak ugyan az a nevük. Végül mikor elmentem és anyunak meséltem róla kiderült,hogy tévedtem és tényleg az a fiú volt az a kis fiú ,akivel gyerekként sokat játszottunk. Még aznap elkezdtünk dumálni és ő is előkereste az otthoni képeit. Szóval jah 18 v után ismét találkoztunk. Persze kiderült ,hogy nem egyszer összefutottunk már csak nem tudtunk róla. Utána sokszor beszélgettünk és hétvégén jött a kérdés ,hogy lenne-e kedvem találkozni, amibe bele is mentem.
És most ami tegnap történt. Mivel én szeretek csocsózni először a kocsma ahova betértünk csocsózást rendeztük le. Nah elviekben ő nem csocsózik ,ahhoz képet kikaptam ｡ﾟ(ﾟ´Д`ﾟ)ﾟ｡ Utána mentünk a kövi helyre ahol biliárdoztunk. Nah én ha évente egyszer biliárdozom... ez mondjuk a játékomon meg s látszódott. Kikaptam,de rendesen. A végén nálam a cél nem a golyók belökése a lyukba hanem a megfelelő golyó eltalálása. Szép délután volt egy fura,zavaros estével zárulva. De az utóbbi legyen az én titkom. ( ^ x ^)


Ma volt szerencsém egy fotózáson részt venni. Nem nagy dolog,mert csak az egyik osztálytársammal voltam akinek a hobbija a fotózás. Eddig mindig csak csendéletet fényképezett és mikor beszélgetésül szóba jött a  modell fényképezés és megkért segítsek neki. Én mindig kiakartam magam próbálni ebben így bele mentem. Az egyik régi ,elhagyatott gyárépületbe mentünk,ahol én még soha nem jutottam be. Kívülről egy kicsi lerobbant épületnek tűnik,ám mikor bementünk a területre rá kellett jönnöm tévedés. Egy hatalmas épület több kisebb épülettel együtt. Amilyen ijesztő volt a hely a sok törött ablak, a rengeteg galamb és a szanaszét hagyott dolgok miatta, még mókás is volt a fotózás.

Bár az egyik gyárcsarnok emeleten sikerült egy szögbe úgy belépnek,hogy a kedvenc cipőm talpa felhasadt, még így is jó volt. A sráccal 3 órát töltöttünk ott ,mászkáltunk, körbenéztünk és csinált pár képet is. Oké összesen kb 200 képet,de ebben vannak homályos, grimaszos képek is. De nagyon élveztem az ott töltött időt,bár az elején rendesen be voltam szarva ,meg a végén is mikor lementünk a pincébe... De legközelebb ha megyünk fényképezni jobban felkészülök,mert igen csak nem tudtam sokszor mit kezdeni magammal és a környezetembe talált dolgokkal. De remélem lesz még ilyen alkalom.