Kalandra fel! Irány Tatabánya!!

Ezt a bejegyzést lassan 1 hónapja írogatom, amikor van egy kis szabad időm. Így ma úgy fest sikerül befejezni és kiegészíteni képekkel és minden egyéb hasonlóval.

Hála a Szomori és Budapesti látogatásoknak, kedvet kaptam az utazgatásra. Így elhatároztam a hozzám közel álló barátaimat meglátogatom. Martinnal már lassan egy éve ismerjük egymást. Mint ahogy meséltem a LoL játékban ismerkedtünk össze, majd alakult ki a  barátság köztünk. Régebben volt szó,hogy még tavaly ősszel, megyünk Bencével és meglátogatjuk a mi drága Martinunkat, mert pont félúton van mindkettőnknek. Ebből sajna nem lett semmi, mert Bence eltörte a lábát így nem tudott utazni. (~_~;) Később úgy volt én egyedül vágok neki az útnak,de Martinnak közbe jöttek a próbák, így az is elmaradt. Nem olyan rég beszélgettünk és előjött az ötlet, hogy össze kéne futni, mert múltkor mikor Pesten voltam  pont elkerültük egymást. Mikor ő ment pestre, nekem akkor indult a vonatom haza. Így még február eleje lehetett, mikor beszélgettünk erről, hogy akkor össze kéne hozni ezt a talit. Mivel nekem kevés órám van, de van munkám így lenne időm és pénzem az utazásra, így megbeszéltük,hogy február végén útnak indulok Tatabányára Martinhoz.

Mikor egyre közeledett a dátum már tűkön ültem. Meg lett beszélve hogy elviszem a basszusgitáromat így eltudunk menni a próbaterembe hogy kicsit jammeljünk. Mert mégis csak a dob és a basszer a legjobb barátok és ha megvan az összhang akkor már nem lehet gond.

Mikor végre eljött a csütörtök agyba főbe beszéltük meg mikor hol találkozunk,mikor megyek,kb hányra érek oda és stb. Péntek reggel tök nyugisan pakoltam össze a holmim. Nagyon vidám voltam és még az idő is szép volt, nem kellett melegen öltöznöm. Hátamon Visivel , a basszusgitárommal és az új kis táskaszerzeményemmel a vállamon elindultam a vasútra. Az állomáson megvettem a jegyem és meglepődtem,mert olcsóbb volt , mint amit a neten írtak. 2 átszállásos utam volt szóval izgultam hogy jó helyen szállok-e le és jóra fel. Egy papírra leírtam mindet,hogy melyik vágányra kell érkeznünk hánykor és melyikről indul a másik és mikor indul onnan. Ezen információk ellenére is izgultam ,oda érünk-e időben és sikerül-e az átszállás. Barátnőm előtte nap nyugtatgatott hogy nem lesz baj max megkérdezem az egyik kalauzt. Meg is tettem amint ellenőrizte a jegyem. És megnyugtatva mondta nekem,hogy végállomáson kell átszállnom majd, így nem téveszthetem el.

Ekkor megnyugodtam, de az időt nézve azon morfondíroztam hogy érünk 1 és fél óra alatt Zalaegerszegről Celldömölkre... De nagy megdöbbenésemre odaértünk időben. Mikor leszálltam és keresni kezdtem a másik vonatom,pont be is mondták,hogy beállt a helyére, azért biztonság kedvéért útbaigazítást is kértem egy ott dolgozótól. A másik vonat igen kényelmes volt és kellemesen elvoltam rajta az utazás alatt. Mikor Győrbe befutottunk időben nyugodt voltam hogy rendbe odaérünk, de amikor 10 perccel később indultunk izgultam hogy vajon nem-e kellett volna-e átszállnom másik vágányra a vonaton belül. De a hölgy mögöttem Pestre ment és tudom, hogy Tatabánya 1 órára volt Pesttől így megnyugodtam. Mikor végre elindultunk Győrből is,akkor Martinnal folyamatosan kapcsolatban voltunk és egymásnak írogattunk,mert ő is épp vonaton volt , csak ő Pestről ment haza én meg Győrből és a vasúton találkoztunk. Minden egyes megállónál megírtuk a másiknak épp hol vagyunk. Mikor  Tatára értem nagyon melegem volt ,mert igen fűtöttek a vonaton. Így miután Tatát elhagytuk már a leszállórésznél álldigáltam és lestem ki  az ablakon. Egyre hevesebben vert a torkomban a  szívem. Végre ismét láthatom Martin, ismét a karjaiba zár mikor találkozunk és kapok puszit is.

Mikor a vonat megállt leszálltam gyorsan rendbe szedtem magam. És néztem jobbra és balra vajon merre lehet Martin. De sehol nm volt egy ismerős arc se. Így elindultam a lépcső felé,amerre mindenki tartott és közben a telefonom előkotortam a zsebemből és épp hívni készültem amikor felbukkant a látóterembe egy srác egy nagy cines táskával a hátán. Nah mondom meg vagy Martin! Szépen zsebembe csúsztattam a telon és nagy boldogan elé baktattam egy nagy mosollyal az arcomon. Először meglepődtem és elgondolkodtam,hogy vajon Martin eddig is ekkora volt, aztán most utólag rájöttem,hogy csak megszoktam Edem colos magasságát...

Utána szorosan mellette mentem, próbáltam felvenni vele az iramot és árkon -bokron át követni, ugyanis a próba terembe igyekeztünk. Persze közben múltam és bámultam a helyet. Mikor megérkeztünk a próbaterembe én csak ámultam és bámultam,hogy mekkora hely már. Két dob volt benn, gitárok,erősítők,minden mi szem szájnak ingere,főképp ha zenél.

 

Nagyon klassz volt a hely. Amint Martin összerakta a cineket, máris elkezdett bemelegíteni. Ahogy kértem eljátszotta nekem az 'Impulse' számukat. Én fogtam szépen leültem a dob elé és figyeltem ahogy belemélyed a játékban és nagyban veri a cineket és a tamokat. És amint játszott fel-fel tűnt az a nagyon dögös légkör körülötte,mint a a klipben^^ Annyira jó volt nézni,csak bámulni. És amikor néztem néha el is felejtettem,hogy én sunyi lesifotókat akartam csinálni róla közben. Miután végzett a számmal én elkezdtem kicsomagolni a magam holmiját, konkrétan Visit.

És hát mivel kin volt a hidegben , elhangolódott így elkezdtük behangolni,de ugye jött a bibi. Hmm nincs hangoló és én buta meg a régi telomra töltöttem le hangolót, az újra még nem. Így Martin egy 'A' hangot nyomkodott a telefonos zongoráján és úgy sikerült az első húrt behangolni. Aztán a következőt, egyedül a D húrral bajlódtam sokat és végül nem is sikerült behangolni. Így csak a  felső 2 húron játszottam csak végül. Először próbáltunk olyanokat amiket közösen ismerünk és eljátsszuk. Mivel ez annyira nem ment így jött a tényleges ötlet vagyis a jammelés. Nagyon zavarban voltam.  Hisz egyrészt nagyon rég játszottam, majdnem 1 éve volt, másrészt féltem mennyire fog lenézni Martin ha nem sikerül összehozni. Bár nem tud basszerozni, de a hangokat mégis csak hallja. Azért szerencsésen sikeredett egy két igazán jó jam összhang. Mikor nagyon megörültem mindig sikerült elszúrnom.

Aztán estefelé megkértem,hogy mutasson pár fogást. Leültetett a dob elé és megtanította a helyes dobverő fogást. A vicces volt,h a jobb kezem automatikusan jól fogta a bal valamiért bénácska volt. Lehet nem hiába vagyok jobb kezes?  Ezután alap dob témákat mutatott meg és próbáltam ki. Ha egyet sikerült úgy lejátszanom,hogy egymás után 3-szor hiba nélkül jött a következő nehézségi fokozat. Nagyon élveztem. A végén már szépen variáltuk,hogy pergő-lábdob 1-re egyszer, majd pergő-cin, aztán pergő-lábdob(2), majd ismét a cines változat és elölről a kettő. A végén már direkt csináltuk,hogy a lényeg h ne essünk ki a ritmusból a másik addig szabadon piszkálhatja a másikat. Sajnos én Martin piszkálása nélkül is kizökkentem, így egyéb módszerek lettek bevetve nálam, vagyis jutalmazás ha nem rontom el, és bünti az elrontásért. Néha a jutalomtól is lányos zavarom lett...

Végül 9 felé elindultunk hozzájuk. Bár rögös és félelmetesen sötét, kihalt utakon császkáltunk egyedül, de biztonságban voltam. Martin megmutatta hol szokott futni, megmutatott egy gyönyörű tóka részt, ez utóbbiról képet is akartam csinálni mert gyönyörűen ki volt világítva, csak sajna a telomnak volt kevés a fény :(

A képen nem Oszi van,csak nagyon hasonlít rá,
 elfelejtettem képet csinálni róla (>.< ")

Mikor hazaértünk Martinékhoz megismerkedtem az édesanyjával,aki egy tünemény. Nah és Osziról a nagy cicáról ne is beszéljünk,... igen sokszor eszembe jutott,hogy "Ez a macska valójában egy kutya!" Ugyanis olyan barátságos,és törődés igényes,hogy simán kutya lehetne. Mikor megérkeztünk egyből hanyat vágta magát nekem,hogy simogassam,mint egy kutya :D Az anyukájával kicsit beszélgettem lefekvés előtt. Nagyon kedves asszony, igazán törődik a  fiával. ÉS nagyon kedves volt tőle,hogy a fia barátját meg szeretné ismerni és még jól meg is etetett. Ugyan ez volt reggel is, már este elmondta h vett reggelit meg mi van még lehetőség, de reggel még lement a boltba és vett még mást is,hát ha azt jobban szeretem. Nagyon kedves asszony, de tényleg. Martinnal az este hátralévő részét filmnézéssel töltöttük. Még februárban megbeszéltük h megnézzük ketten a Hős6ost. Le is töltötte és benyomtuk. Mindketten az ágyán feküdtünk egymásnak dőlve és hát az elején sikerült is elaludnom és kb az utolsó 10percre meg felébredni,de ezzel Martin is így volt /Hihihi*/ (*´ω｀*)♪

És azt majdnem elfelejtettem elmesélni,hogy mikor még az elején néztük a Hős6ost, akkor szerencsésen előjött a macska allergiám és feldagadt a szám. Ugyanis beszéd közben kezdtem furcsát érezni mikor összeértek az ajkaim. Erre gyorsan előkaptam a  tükröm, és ekkor láttam meg a felpuffadt ajkamat. Martin egyből kiment a konyhába és hozott nekem egy pohár kalciumos vizet,ami szerencsére hamar elmulasztotta. Igen ezután félve mertem megsimogatni Oszit, pedig olyan cuki cica. ( ・_・)

Másnap reggel furcsa zajra ébredtem. Oszi cica a csukott szobaajtón kaparászott,hogy bejönne. Este mondta Martin,hogy szeret benn lenni nála,szóval hagyjam nyitva az ajtót,hogy ne keltsen fel. De sztem reggel az anyukája becsukhatta, mikor  a konyhában sertepedélt. Hát felkeltem és kinyitottam a cicának az ajtót. Akinek  nagy meglepetésére nem gazdija nyitott ajtót neki,ha nem egy másik ember. A nagy meghökkenés után bejött körbenézett és mivel nem látta gazdiját távozott is. Én persze csak csipáztam hogy ez komoly?  Ezután követtem a cicust, akinek az útja a nappaliba vezetett az alvó Martinhoz. Én persze nem akartam felkelteni,így visszamentem a szobába ahol faceztem,majd írtam egy üzit Martinnak,hogy jó reggelt, majd ha felkelt válaszol és akkor kimerészkedem újra. Meglepetésemre gyorsan meg is jött a válasz. Ugyanis ,bár én nem,de Oszi felakarta kelteni gazdiját egy kis reggeli nasi reményében. Ezánt kimentem én is hozzájuk, ahol az a vicces látvány fogadott. Oszi szépen kitúrta a helyéről gazdiját az ágyból és elkényelmesedett  ott, gondolom kellemes meleg fogadta hisz Martin pár perce se lehetett ébren. Nem sokára megjött édes anyja és nagymamája is, épp vásárlásból jöttem meg. Annak ellenére,hogy Martin anyukája este elmondta mennyi mindent lehet enni,még így is bevásárolt reggelire. Csinált nekünk szendvicseket és utána számítógépet takarítottunk Martinnal. Ezután elkezdtünk készülődni,hisz Martinnak fellépése volt Budapesten a sulival én meg mentem Bauval találkozni.

Épp hogy csak elértük a vonatot, mert az indulási időt úgy számolta ki Martin,hogy neki van bérlete így jegyet nem kell venni, aham csak nekem nem volt,de elértük és ez volt a lényeg. A vonaton egy iskolatársával is megismerkedtem, jól elbeszélgettünk. A Keletire érve jegyet akartam venni hazafelé és én szerencsétlen a leghamarabb induló vonatra vettem jegyet... (-.- ") Szóval rohantam jobbra balra hogy visszaváltsam, de mire eljutottam egy pénztárhoz elment a vonat amire a jegyem szólt, így jól rábasztam, mert nem váltották vissza.

Nem baj ,ezután Bauval beültünk a Starbacks-ba ,amit már hetek óta tervezem,hogy eljutok. A japán levelezőtársamnak köszönhetően, Airi a karamellás frappuccinót ajánlotta nekem, hát azt is rendeltem. Életemben nem költöttem ennyit egy ilyen jegyes kávéra. Nagyon finom volt és nagyon gusztán nézett kis és tök profin csinálták meg- Utána elüldögéltünk Bauval benn és elbeszélgettünk. És amint jött az indulás órája én indultam is vissza az állomásra és indultam is haza.

Remélem mostanában lesz időm  leírni mindazt ami az elmúlt 1 hónapban megint történt velem, mert sok mesélni valóm van, csak az időm kevés. Ohh menyi mindent kell nektek elmesélnem^^
Most viszont ennyi lenne^^