Van az úgy mikor nem jöhet össze minden, ugye? Mikor azt hiszi az ember hogy a cél az orra előtt van, s mikor kinyújtod felé a karod az vagy hirtelen eltűnik,mint valami délibáb vagy rettenetesen messze jelenik meg a távolban előttünk. Miért van ez?
Mostanában tele van a fejem kérdésekkel. Kérdésekkel,amikre a választ ismerem magamtól is,de attól a személytől akarok hallani akinek a kérdést is felakarom tenni. Olyan késésekre, amikre lehet hogy már megkaptam a választ,de nem tudom elfogadni, nem érzem valósnak vagy egyszerűen a tipikus női dolog történt, egyik fülemen be a másikon ki. És persze olyan kérdésekkel, amikre választ nem kaptam és nem tudom, nem is értem, ezért bolyong bennem.
Sokszor megkapom másoktól, ne agyaljak olyan sokat azokon a kérdéseken. De csessze meg a jó élet addig nem tudom letenni ezt az egész dolgot amíg nem kapom meg a válaszokat. Igen bonyolult személyiség vagyok, aki megakarja érteni a miérteket, még ha az illető nem is tudja mi miért tesz. Lehet nem vagyok könnyű eset, de ennyit csak megérdemlek, nem?
Minap újabb butaságba sodortam magam. Azt hittem végre ismét otthonra találtam, egy meleg szerető otthonra egy nagyon kedves fiú mellett. Aki mellett magam lehetek, nem kell bujkálnom, aki megérti miért szeretek bizonyos dolgokat és ebben ő is partner. Mellette végre hosszú évek után képes voltam sírni, rájönni dolgokra a múltammal kapcsolatban, képes voltam elengedni őket. És a lelkem is megnyugodott. Úgy éreztem az érzéseim otthonra leltek és viszonozva vannak. Persze még fiatal vagyok, hogy ilyeneket írjak,de ő tényleg tökéletes volt. Az eddigi legtökéletesebb srác ,akit felém sodort ez az őrült világ. LoLozik, gamerkedik, tud szeretni, kitudja mutatni az érzelmeit(ami valljuk be ritka a pasiknál), eljár velem vásárolni, anime buziságom se zavarja , conra is jönne velem, kibaszott jó a **** vele, önálló, képes eljönni kurva messziről hozzám, család központú, és családot akar 30 év alatt (akikkel eddig találkoztam srácok 40felett akarták még csak, és akkor se bizta...) Persze még csak 23 leszek és nem éltem annyit az életemből,hogy ezt így kijelentsem, hisz ugyan nem is volt sok barátom, nem is volt 1 komolyabb ami majdnem 7 évig tartott és 2 kicsi.
Tényleg nem éltem sokat, nem jártam sok felé. Most kezdem kibontania szárnyaim, de ez nem azt jelenti,hogy egy új párkapcsolat megakadályozna ebben. Sőt ez az egész ahogy megismertem őt az életem egyik legszebb kalandja. Végre utazgattam, önállósodtam, új embereket ismertem meg. Fura, mert nagyon rövid idő alatt nagyon gyorsan belé szerettem annak ellenére, hogy nem teljesen ismerem még. Persze meg szeretném jobban ismerni, próbáltam amennyire engedte, de még falak vannak körülötte. Még most is szeretnék a falak mögé belátni. Megszeretném ismerni a múltját, jelenjét jövőjét.
A vicces az, hogy azt hiszi valami mocskoló bejegyzés születik majd róla, pedig nem. Én nem az a bosszúálló típus vagyok. Ha ilyennek hitt akkor igen csak nem ismert meg ezalatt a pár hónap alatt. Én ez idő alatt jegyzeteltem amit megtudtam, amiket édesanyja vagy a családtagok meséltek róla. A kocsonya, a diós kalács, a csípős kaják ( ami nagy szerelme annak ellenére hogy a gyomra nem bírja), a halászlé, hogy a pacalt nem szereti, a kedvencei a húsleves és a milánói, hogy nem bírja a pezsgőt és a pálinkát, mert azok ütik ki a leggyorsabban és még sorolhatnám… Azt hiszem erre szokás azt mondani „ Nem terveztem,hogy belé szeretek, de másképp lett…”
Anno emlékszem Dórinak hogy mondtam,hogy ne hülyéskedjen velem, köztünk sose lesz semmi, mi csak dumálunk. Mennyire tévedtem akkor. Aztán jött a, áhh én nem szeretek belé … még nagyobb pofoncsapás volt, mikor egy csókolózás alkalmával egy kis hang meg szólalt a fejembe „Szeretlek” és majd kiakadtam saját magamtól és bámultam rá nagy szemekkel,de az a szó csak jött és jött újra. Nah igen ekkor döbbentem rá arra amit eddig próbáltam tagadni, hogy BELÉ SZERETTEM. Bár mikor kimondtam régebben emlékszem érezte hogy nem gondolom komolyan, hisz én magam se fogtam fel mit mondtam. Persze ez idővel erősebb lett az irányomból, hisz olyan közvetlen lett. Úgy éreztem felvállal a családja előtt, úgy kezel mint a párját, viszonozza az érzéseimet, a becézgetett mint ahogy a párunkat szoktuk. Azt hittem én is olyan fontos vagyok neki, mint ő nekem… Mert az volt vagyis még most is. Ezért is vagyok egy nagy idióta...
Nagyon jól tudtam, hogy neki az a 2 év nagyon fontos volt és még mindig nem tudta letenni a múltja azon részét. Hisz én is most jöttem rá sok fájdalmas dolog még mindig bennem van és nem tudtam túltenni magam rajta,de mellette sikerült erre rájönnöm és eltudom már. Ahogy Jake mondja (aki Süsütől vagy -ből lopta) : „ Sárkány ellen sárkányfű! ” Nekem ez a rövidke kis nem is tudom minek hívjam együttöltött irányomban szerelmes időszak sárkányfű volt,de ezek szerint én nem neki.
Mivel anno azt mondta májusig eldől a dolog , hogy továbbtanulása hogy lesz, miként azt hittem addigra eldönti hogy velem folytatja majd tovább. De nem… Mikor hétvégén kinyögtem neki hogy én tényleg érzek iránta valamit. Aztán beszélgettünk és valahogy kinyögtem hogy a türelem nem az erényem. Szóval jó lenne ha kinyögne valamit hogy akkor nekem ez nem kell vagy valami. Erre mély hallgatás és kimondta : " Erre nekem most nincs szükségem, sajnálom ."
Ezzel még nem is lett volna probléma, mikor kicsit később az is kibukott, hogy ugyan ezt a májusig rendeződik a dolog és akkor kiderül mi lesz szöveget az exéne is elhintette. Vagyis ezzel kiskaput csinált neki úgy hogy élje az életét, próbáljon megváltozni, pasizzon, hisz májusban ha minden jól megy újra együtt lehetünk…. Ez viszont tahóság volt. Mert belegondolok miután szakítottak én azt hallgattam,hogy „Jaj de jó nélküle, mennyire nem illettek össze mekkora ribanc a csaj mert máris máris más idegen pasikkal cseverészik igen bizalmasan” ecetera ecetera… erre mostanába „jaj de jó, hogy végre boldog, pasizik, már 3mal is ismerkedik”, aztán ismét: „Mi a faszrét íratott fel fogamzásgátlót, bezzeg nálunk…” Nah drága Edem ez egy kibaszott PARADOXON , saját magadat hazudtolod meg! Mi a f*szért kell ő még neked? Mikor megkérdeztem miért is jöttetek össze benyögöd,hogy mert szép arca volt? Nagyszerű a külsőség pipa és a belső? Hisz azzal az emberrel fogsz élni,nem a szép arcával , az pár nap alatt ragyás,pattanásos vagy szottyatt lesz az idővel.
A következő sorokért bocsi,de már kikívánkozik belőlem. Most ne haragudjál már meg de b*szod nem egyszer mondtad hogy ideális csaj vagyok neked. Ez a belső értékeimmel értem el, a személyiségemmel, nem aszép arccal, mondjuk az nekem nincs azt hiszem talán ezért sem kellek. Vagy épp azért mert drága N vissza édesget vagy van valaki más? (Ok van némi féltékenység a hangomban....)
Egyenes embernek tartod magad magad, én is annak tartom magam. Anno azrt is szögeztem le anno Baunál,hogy közte és köztem semmi nem lehet , mi nem jövünk össze. Nem egyszer elmondtam neki, volt hogy egy nap többször is. Erre te még csak most? És akkor is úgy kell kihúzni belőled? Lehet hogy soha nem mondtad hogy szeretsz, hogy kellenék neked ( xxx-en kiül),de basszus a közeledés, a viselkedésed, a tetteid, az édesgetés, mind csak játék volt? Persze hiszékeny lánynak tartom magam, de a megérzéseim akkor is jók, ennyire nem volt rózsaszín köd az agyamban…
Te is mondtad hogy voltak romantikus érzéseid, akkor mit műveltem hogy már csak barát vagyok? Valami rosszat tettem? Mi történt? Mi változott meg? Már más kell? Mi baj velem?
Én tényleg azt hittem hogy ebből lehet valami, ... Túl könnyen odaadtam magam ,de nem csak testem, hanem a szívem, lelkem is. Miért vagyok ilyen kibaszott elcseszett ??? Azt hittem a hiányom amit emleget, hogy velem akar lenni , mikor becézget, mikor láttam a könnyet a szemében mikor arról mesélek mennyire hiányzik nekem, mennyire szeretnék a karjai közt lenni az jelent valamit vagy miikor arról mesél milyen volt elolvasni azt a levelet. Persze mást jelent az amikor a tudatalattiban van és így önkéntelenül csinál és amit kimond és fejével tud az ember. Lehet h azok a valódi érzései? Fogalmam sincs…
Persze a sok szar ellenére is reménykedem hisz a remény hal meg utoljára . Nem tudom mi van de azt hiszem tényleg szeretem. Bár tény ,az igazi valóm nem merem még teljesen megmutatni neki , nem merem elmondani a legféltettebb titkaimat . Hisz míg érzem hogy nem teljesen bízhatom meg benne nem is teszem. De ha ő az akit eddig megismertem , tényleg ilyen akkor érdemes várni rá . De közben így magamat is tönkre teszem szinten. Bántom magam hisz nem akarom hogy ismét ez legyen, ez hogy tévhitbe sodródjak mint most is. De nem bánom az eddig történteket vele, nagyon jü dolgokat is tapasztaltam meg. Fura vissza gondolva kicsit úgy élem meg ezt mint egy szakítást. Most persze piszkálom, csipkelődöm, de ezzel is mutatni akarom felé,hogy megbántott és ha lehet foglalkozzon azért velem. Min mikor az oviban a fiúk meghúzták a lányok haját ha tetszettek nekik.
De az sok miért… Valahogy nem tudom megérteni, felfogni ezeket, le kell írnom őket, hátha választ kapok rá. Miért nem kellek neki úgy? Tényleg csak testiség lenne köztünk? Akkor mi volt az a sok valódi érzés, csak én éreztem? Mik lettek azokkal az érzésekkel irányomba amikről mesélt? Ő (N) vitte el? Valami történt köztük, mikor találkozgattak? Ha igaz volt az a mondata hogy ideális lennék számára, akkor miért nem érek meg egy próbát? Nem azt kértem, hogy azonnal vegyél is feleségül vagy gyereket akarok tőle csak egyszerűen csak próbálja meg milyen lehet velem egy kapcsolatban, mert így láthatatlanba ne írjon le… Értem én,hogy élni akar, de tényleg nem akarom egyből lekötni, tudna úgy is szabad lenni. Nah és a távolság, mert az is kifogás volt! Engem nem érdekel, azt könnyű legyőzni, érte megérné. Minden megoldható, csak akarni kell és tenni érte. Én szívesen utaznék érte, nem érdekel mennyit kell utazásra költenem. Ohh bár bele látnék a fejébe mi gyötörhet. Lehet tévedek,de mintha még mindig szeretnéd őt. .. Szerintem én jobban tudnám viszonozni az érzéseidet, jobban tudnék veled törődni, mit N. Vajon tudja mennyire értékes személy vagy, mennyire fontos lehet neked egy olyan akit szeretsz, tudja hogy kéne megbecsülnie ezt nálad?
Miért nem lehetek a szíved legfontosabb részén? Miért…?
A vicces az, hogy azt hiszi valami mocskoló bejegyzés születik majd róla, pedig nem. Én nem az a bosszúálló típus vagyok. Ha ilyennek hitt akkor igen csak nem ismert meg ezalatt a pár hónap alatt. Én ez idő alatt jegyzeteltem amit megtudtam, amiket édesanyja vagy a családtagok meséltek róla. A kocsonya, a diós kalács, a csípős kaják ( ami nagy szerelme annak ellenére hogy a gyomra nem bírja), a halászlé, hogy a pacalt nem szereti, a kedvencei a húsleves és a milánói, hogy nem bírja a pezsgőt és a pálinkát, mert azok ütik ki a leggyorsabban és még sorolhatnám… Azt hiszem erre szokás azt mondani „ Nem terveztem,hogy belé szeretek, de másképp lett…”
 |
| Kicsit olyan vagy most mint Komatsu Nana az animéből.. mikor Nobura vágyott. |
Nagyon jól tudtam, hogy neki az a 2 év nagyon fontos volt és még mindig nem tudta letenni a múltja azon részét. Hisz én is most jöttem rá sok fájdalmas dolog még mindig bennem van és nem tudtam túltenni magam rajta,de mellette sikerült erre rájönnöm és eltudom már. Ahogy Jake mondja (aki Süsütől vagy -ből lopta) : „ Sárkány ellen sárkányfű! ” Nekem ez a rövidke kis nem is tudom minek hívjam együttöltött irányomban szerelmes időszak sárkányfű volt,de ezek szerint én nem neki.
Mivel anno azt mondta májusig eldől a dolog , hogy továbbtanulása hogy lesz, miként azt hittem addigra eldönti hogy velem folytatja majd tovább. De nem… Mikor hétvégén kinyögtem neki hogy én tényleg érzek iránta valamit. Aztán beszélgettünk és valahogy kinyögtem hogy a türelem nem az erényem. Szóval jó lenne ha kinyögne valamit hogy akkor nekem ez nem kell vagy valami. Erre mély hallgatás és kimondta : " Erre nekem most nincs szükségem, sajnálom ."Ezzel még nem is lett volna probléma, mikor kicsit később az is kibukott, hogy ugyan ezt a májusig rendeződik a dolog és akkor kiderül mi lesz szöveget az exéne is elhintette. Vagyis ezzel kiskaput csinált neki úgy hogy élje az életét, próbáljon megváltozni, pasizzon, hisz májusban ha minden jól megy újra együtt lehetünk…. Ez viszont tahóság volt. Mert belegondolok miután szakítottak én azt hallgattam,hogy „Jaj de jó nélküle, mennyire nem illettek össze mekkora ribanc a csaj mert máris máris más idegen pasikkal cseverészik igen bizalmasan” ecetera ecetera… erre mostanába „jaj de jó, hogy végre boldog, pasizik, már 3mal is ismerkedik”, aztán ismét: „Mi a faszrét íratott fel fogamzásgátlót, bezzeg nálunk…” Nah drága Edem ez egy kibaszott PARADOXON , saját magadat hazudtolod meg! Mi a f*szért kell ő még neked? Mikor megkérdeztem miért is jöttetek össze benyögöd,hogy mert szép arca volt? Nagyszerű a külsőség pipa és a belső? Hisz azzal az emberrel fogsz élni,nem a szép arcával , az pár nap alatt ragyás,pattanásos vagy szottyatt lesz az idővel.
A következő sorokért bocsi,de már kikívánkozik belőlem. Most ne haragudjál már meg de b*szod nem egyszer mondtad hogy ideális csaj vagyok neked. Ez a belső értékeimmel értem el, a személyiségemmel, nem aszép arccal, mondjuk az nekem nincs azt hiszem talán ezért sem kellek. Vagy épp azért mert drága N vissza édesget vagy van valaki más? (Ok van némi féltékenység a hangomban....)
Egyenes embernek tartod magad magad, én is annak tartom magam. Anno azrt is szögeztem le anno Baunál,hogy közte és köztem semmi nem lehet , mi nem jövünk össze. Nem egyszer elmondtam neki, volt hogy egy nap többször is. Erre te még csak most? És akkor is úgy kell kihúzni belőled? Lehet hogy soha nem mondtad hogy szeretsz, hogy kellenék neked ( xxx-en kiül),de basszus a közeledés, a viselkedésed, a tetteid, az édesgetés, mind csak játék volt? Persze hiszékeny lánynak tartom magam, de a megérzéseim akkor is jók, ennyire nem volt rózsaszín köd az agyamban… Te is mondtad hogy voltak romantikus érzéseid, akkor mit műveltem hogy már csak barát vagyok? Valami rosszat tettem? Mi történt? Mi változott meg? Már más kell? Mi baj velem?
Miért nem lehetek a szíved legfontosabb részén? Miért…?
Félre értés ne essék azt szeretném hogy BOLDOG LÉGY, mert fontos vagy nekem.
És ha teheted maradj mellettem, még csak ha egy barát is, de szükségem van rád.
Fontos vagy nekem!!!
Buta vagyok,hogy még remélem,hogy van esélyem? Lehet...
