Nappal a múzeumban - Rexi nyomában

Már lassan 2 hónapja itt vagyok. Kissé elmaradtam a bejegyzésekkel. Ez köszönhető a Trónok Harcának, ugyanis elkezdtem. Nem hittem volna, de megfogott. Más mire számítottam. Még csak a 4. évad végénél tartok így lehet elmaradozom még míg a végére nem érek az összes évadnak, de próbálom tartani az ütemet. Nah de kezdjünk is bele az itteni életemről mesélést.

Még a 3. hetemen történt, hogy elmentem egy Haunted Mansion House-ba ( Kísértet Kastély ). Magamat én ijedősnek tartom, hisz ha egyedül otthon vagyok és zajt hallok a lakásban megijedek. De ez egy újabb au pair találkozó volt, így gondoltam szerezzünk új barátokat. Plusz Dóri barátnőm szereti az ilyen dolgokat, ha otthon lenne elhívott volna egy ilyenre. Így az ő tiszteletére elmentem erre és megpróbáltam nem rettegni. (Ha otthon lesz ilyen vagy cirkus, legközelebb elmegyek veled! )

 

Mikor megérkeztem már sok más au pair megérkezett. Hozzá csapódtam egy kis csoporthoz, akik a kísértet kastélyba mentek. Gondoltuk többen bátrabbak leszünk. A kapuban számomra vicces "ijesztőnek " szánt maszkos fiatalok fogadtak minket. Végig sétáltunk a bejárathoz vezető kacskaringós úton majd az ajtónálló közölte velünk , álljunk kettes sorba. Ekkor jött a sokk. Nem együtt fogunk bemenni. Az én párom egy Clara nevű svéd au pair lány lett. Már a belepés előtt rettegett, ő sikoltozva mögém bújt mikor az egyik maszkos pasi közelebb jött hozzánk. Mikor az őr a vókitokin beszélt a társaival, hogy "Figyelem Clara jön mindjárt a házba, mindenki készüljön. Szeret rettegni." A leányzó sikítozott, hogy ne csinálja, a kezembe kapaszkodott, mintha mindjárt kicsúsznak a talaj a lába alól. Legalább megtanultam, ne áruld el a neved egy idegennek. Majd mikor beléptünk az ajtón egy furcsán zilált srác közölte, van 5 másodpercünk ajtót választani (talán hasonló alak volt mint a Fűrészes bolond). Mivel Clara már az ajtó belépése előtt becsukott szemmel kapaszkodott belém, így rajtam volt a sor dönteni. 

Először azt hittem ijesztő lesz és félni fogok, de ehelyett néha igen csak ámultam a jelmezeken, sminkeken és a berendezéseken. Rengeteg féle helyszín elevenedett meg. Kívülről kicsinek tűnk a hely, de belül a sok apró helyszín miatt hosszú és nagy volt. Egyszer sikerült eltévednünk, de Clara nagy szomorúságára vissza tereltek minket a kastélyba. Ő végig mögém bújt vagy épp emberi pajzsként használt. Gyakran kérdezte sírós hangon "Te tényleg nem félsz?" Magamat is megleptem, mert csöppet se féltem. Láttam ő nagyon fél, hisz minden apró nesztől megrezzent. Kicsit olyan érzésem volt, mint ha egy gyerekkel lennék, aki nagyon fél és éreztem meg kell védenem őt. 

Néha hangosan nevettem. Néha azért, hogy az illető lássa nem ijedek meg, így leszálljon rólunk, néha mert olyan érzésem volt, mint valami bohóc parádén lennénk. Noh meg néha elképesztően nevetséges volt az egész helyzet. 

Volt egy bohócos helyszín, ahol a csajokon tüll ruha volt és csupa-csupa foszforeszkáló kiegészítők. Imádtam ezt a helyet, a csajok jelmezei itt voltak a legjobbak. Majd jött a mocsaras rész. A plafonról műnövények lógtak le, a szárazjég párája füstként lepte el a helyiséget. Deréktályt lézerfényt futtattak, ami miatt olyan érzésed volt, mintha vízben lennél. Nah itt sikerült megijeszteniük. Mikor hirtelen az orrom előtt ugrott fel a "vízből" egy srác. Akkor egy rövid sikkantás hagyta el a szám. Majd gratuláltam a srácoknak, hogy ők voltak az elsők, akik megijesztettek. 

A legvégén egy mű fűrészes pasi kergetett minket, aminek olyan hangja volt, mintha igazi lenne. Itt mondtam Claranak, ne nézzen oldalra, csak fogja a kezem és futás a kijárathoz.

Végén beszélgettünk pár lánnyal, majd egy kedves lány jött hozzánk beszélgetni. Fátima Kolumbiából érkezett, 25 éves és (akkor) 1 hónapja érkezett Amerikába. Sajnálatomra ő a másik au pair csapat tagja volt. Ennek ellenére elérhetőséget cseréltünk és hétvégére közös programot szerveztünk.

 

Mit ne mondjak a hétvégére sikerült megfáznom, de ez se tántorított el egy jó kis múzeumlátogatástól. Eredetileg fél10-kor találkoztam volna a lányokkal a vasúton, de sajnos az ő vonattuk egy baleset miatt 2 órát késett. Addig szétnéztem az állomás boltjaiban, megreggeliztem, könyvet olvastam. Ha utazom, mindig van nálam egy könyv. Mikor végre megérkeztek a lányok, hármasban elindultunk a metróhoz. Első terv a Művészeti múzeum volt, de jobbnak láttuk elmenni inkább a Természeti múzeumba, az olcsóbb. Szerencsésen rossz irányba tartó metróra szálltunk, de ez is kb. 15 perc után esett le, mikor áthaladtunk a Brooklyn hídon. Mire sikerült a helyes metróval eljutni a célállomásra döbbenten vettük észre, hogy 2 és fél órát metróztunk. De végül eljutottunk a Múzeumhoz.

Mikor beléptünk a kapun, nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Az "Éjszaka a múzeumban" filmben másképp festett az egész. Sajnálatomra nem Rexi fogadott. De ott volt 2 másik dinoszaurusz. Mázlinkra a múzeumban adomány jellegű a belépő vagyis kiírják mennyi az ajánlott jegy, de te döntöd el mennyit adsz érte. A befogadó családom azt javasolta adjak $10-15, de úgy éreztem elég lesz az az $5 is, amit erre szántam. Kicsit lelkifurdalásom volt emiatt, de miután láttam hogy az előttem lévő lány csak $2 adott, noh meg egy másik srác csak $1-t máris jobban éreztem magam. 

 

 

 

Sajnos nem jutott mindenre idő, de amikhez eljutottunk azok mind kimaradtak a filmben szóval a következő közben a filmben lévő részeket fogom meglesni. Első utunk a dinókhoz vezetett. Egész végig Rexit kerestem, de végül meglett, majdnem a legvégén volt a kiállítás ezen észének. Láttam olyan állatok csontvázait, amikről életemben nem hallottam. Jó volt találgatni Fatimával, vajon melyik állat elődjét nézzük. Miután választottunk elolvastuk a leírást. Jó móka volt. Végül sikerült Rexivel egy képet lőni és kedvenc dinómmal is lőttem egy szelfit, a triceratops-szal. De kicsit belegondoltam. Én most hullákat fényképezek? Picit morbid :S

 Aztán jött az óceán részleg. Láttam az óriás bálnát, tényleg hatalmas volt. Sajnos épp esküvő volt készülőben ezen a részen így kitereltek minket idő előtt. Igen én is csodálkoztam, hogy ki lehet bérelni a helyiségeket esküvőre. Fátima mesélte, hogy mikor először volt itt akkor is esküvő volt itt és látta is a menyasszonyt. Aztán eszembe jutott, volt valami reality show, amiben az amcsik fura helyeken esküdtek, pl. plázákban, múzeum kiállítási termében. Náluk ez hétköznapi.