Trick or Treat - Csokit vagy csalunk

Ki ne hallotta volna már a Halloween kifejezést. Én már gyerekként nagy rajongója voltam és amikor tudatosult benne, hogy Magyarországon, mi nem ünnepeljük, csak álmodozni tudtam róla, milyen lehet ez az ünnep. Mindig irigyeltem az amerikai gyerekeket, hogy ezen a napon elmehetnek cukorkát gyűjteni és jelmezekben lófrálhattak. Aztán ahogy nőttem fel kezdte ez az ünnep belopni magát kicsit a közéletben otthon is. Emlékszem vannak Halloween-i koncertek, amit ha jól tudom Skalloween-nak neveznek. Ilyenkor ska zenekarok lépnek fel, természetesen jelmezben. (ska zenei stílus: Jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel, és a blues hangzásával, Jamaicában a rocksteady és később a reggae előfutára – Köszönjük wikipedia! ).
 

Szóval még halloween előtte héten a család leülttököt faragni. Életem első és önálló tököcskéjébe egy cuki pikachut vájtam. Semmiképp se tagadtam meg magam. Ezután végérvényesen is a homlokomra írtam, hogy szeretem a pokémonokat. Ha vásárolni megyünk családdal és valami pokémonosat látnak, egyből: „Vivien! Pokémon!”

4. hetemen jött is a régóta várt amerikai ünnepem, a Halloween. Már jó előre megvettem a jelmezemet és reméltem, hogy eljutok egy Halloween-i buliba. Igen… nagyon tévedtem, mert nem vettem számításban, hogy ez az ünnep keddre esik. Másnap meg melózom ,így sztornózva.
 

Hétfőn, vagyis október 30.-án Brayden egyik osztálytársa rendezett halloween-i ünnepéget. Délután oda mentünk a gyerekekkel. Brayden rendőr jelmezt viselt, Kieran kis börtöntöltelék lett. Volt neki cuki csíkos ruhája, sapija és baba tetkói. Nagyon édes volt. Ez az egész kis ünnepség olyan volt, mint egy játszós délután csak volt kaja és nasi. Itt végre kipróbáltam a fánk golyókat, ami mint kiderült a fánk közepe. Legalább kellően kifáradtak a gyerekek délutánra. Mikor hazaértünk mindketten aludtak a hátsóülésen.
  
 

Aztán végre megérkezett a kedd. Nem munkaszüneti nap sajnos ez az ünnep, még iskola is van a gyerekeknek. Délelőtt dolgoztam és déltől szabad voltam. Egy valamiben biztos voltam, elkísérem a gyerekeket cukorkát gyűjteni, lehet hülyének néznek majd, de be is akartam öltözni, ha már volt jelmezem. Négy óra környékén Brayden legjobb barátnője (és egyben a barátnője! – Igen a 4 éves kifiúnak már van barátnője, de nem is csak egy, egyszerre kettő… Sokkal ügyesebb ez a gyerek nálam xD ) , szóval Ashley és anyukája noh meg a kis Maggie megérkeztek hozzánk. És a két család együtt ment a környékre cukorkát gyűjteni a gyerekekkel. A felnőttek közül, csak én voltam olyan bolond, hogy beöltöztem. Indulás előtt löttünk pár képet. 
 

Ohh és hogy én milyen jelmezben voltam, azt hiszem a képekből ki lehet találni. Ha mégsem elárulom. Az Elm utca rémének öltöztem, de női változatban formáltam meg a karaktert.
 

Szóval elindultunk, az első ajtó láttán a gyerekek azonnal szaladtak is oda, hogy csokit kérjenek. Én a járdán vártam Jeffel és beszélgettünk. Ekkor megkérdezte:
- Nem akarsz te is cukorkát gyűjteni?
- Igen, de én már öreg vagyok ehhez, nem?- mondtam kicsit csalódotton.
- Nem! – jött azonnal rá a válasz. Majd a kezembe nyomta az üres babakocsit, majd vissza szaladt a házba. Pár perc múlva egy kispárnahuzattal tért vissza.

Elmesélte, hogy az idősebb gyerekek mindig ezzel járnak csokit-cukrot gyűjteni, ugyanis ebbe több fér bele, mint a kis tök táskákba. Annak ellenére, hogy jelmezem és már gyűjtő ”táskám” is , még nem szedtem össze a bátorságom, hogy én is cukorkát kéregessek. Aztán rájöttem valamire: 25 éves külföldi vagyok egy idegen országban, távol az ismerősöktől barátoktól. Amúgy se nézek ki annyinak, mint a korom. Szarjam le ha furcsán néznek rám az utcán amiért én is cukrot gyűjtök a gyerekekkel. Így végül a 3. ajtónál odaálltam a gyerekek mögé. Nagy meglepetésemre egy fiatalabb srác nyitott ajtót. Cuki kezeslábas mackó jelmez volt rajta. Mikor a gyerekek vettek 1-1 cukorkát felém nyújtotta a tálat. Ekkor félénken felnéztem rá és megkérdeztem tőle : „Tényleg vehetek én is?” Ekkor elmosolyodott és jobban felém nyújtotta a tálat. „Persze”
Nagy boldogan kikaptam egy kis zacskó gumimacit és nagy boldogan szaladtam lefele a lépcsőn. Amint Jeff mellé értem, hozzám fordult. „Nah, kaptál valamit?” Én meg teli szájjal vigyorogtam és megmutattam az első kis zsákmányomat. Úgy éreztem magam, mint mikor a kisgyerek csinál valamit a szüleinek és azzal büszkélkedik. A következő házaknál egyre bátrabb és bátrabb ettem és a végén már Braydennel kézen fogva azajtók előtt várakoztunk. Már nem érdekelt ki mit gondol. Nagyon boldog voltam. 1-1 zsákmány után Braydennel dalolásztunk : „Van cukorkánk! Van cukorkánk!” Jeff meg csak kuncogott és mosolygott ránk.
 

Nagyon hosszú idő óta nem éreztem hasonló boldogságot. Ismét a felhőtlen gyermeki énemben lehettem, még ha csak pár órácskára is. Gyönyörű emlék lett ez a nap az életemben. Remélem még több ilyenem lesz. Ohh és sok cukorkát gyűjtöttem. Nagyon nehezen álltam meg de még 80%-a megvan. 

 

Nappal a múzeumban - Rexi nyomában

Már lassan 2 hónapja itt vagyok. Kissé elmaradtam a bejegyzésekkel. Ez köszönhető a Trónok Harcának, ugyanis elkezdtem. Nem hittem volna, de megfogott. Más mire számítottam. Még csak a 4. évad végénél tartok így lehet elmaradozom még míg a végére nem érek az összes évadnak, de próbálom tartani az ütemet. Nah de kezdjünk is bele az itteni életemről mesélést.

Még a 3. hetemen történt, hogy elmentem egy Haunted Mansion House-ba ( Kísértet Kastély ). Magamat én ijedősnek tartom, hisz ha egyedül otthon vagyok és zajt hallok a lakásban megijedek. De ez egy újabb au pair találkozó volt, így gondoltam szerezzünk új barátokat. Plusz Dóri barátnőm szereti az ilyen dolgokat, ha otthon lenne elhívott volna egy ilyenre. Így az ő tiszteletére elmentem erre és megpróbáltam nem rettegni. (Ha otthon lesz ilyen vagy cirkus, legközelebb elmegyek veled! )

 

Mikor megérkeztem már sok más au pair megérkezett. Hozzá csapódtam egy kis csoporthoz, akik a kísértet kastélyba mentek. Gondoltuk többen bátrabbak leszünk. A kapuban számomra vicces "ijesztőnek " szánt maszkos fiatalok fogadtak minket. Végig sétáltunk a bejárathoz vezető kacskaringós úton majd az ajtónálló közölte velünk , álljunk kettes sorba. Ekkor jött a sokk. Nem együtt fogunk bemenni. Az én párom egy Clara nevű svéd au pair lány lett. Már a belepés előtt rettegett, ő sikoltozva mögém bújt mikor az egyik maszkos pasi közelebb jött hozzánk. Mikor az őr a vókitokin beszélt a társaival, hogy "Figyelem Clara jön mindjárt a házba, mindenki készüljön. Szeret rettegni." A leányzó sikítozott, hogy ne csinálja, a kezembe kapaszkodott, mintha mindjárt kicsúsznak a talaj a lába alól. Legalább megtanultam, ne áruld el a neved egy idegennek. Majd mikor beléptünk az ajtón egy furcsán zilált srác közölte, van 5 másodpercünk ajtót választani (talán hasonló alak volt mint a Fűrészes bolond). Mivel Clara már az ajtó belépése előtt becsukott szemmel kapaszkodott belém, így rajtam volt a sor dönteni. 

Először azt hittem ijesztő lesz és félni fogok, de ehelyett néha igen csak ámultam a jelmezeken, sminkeken és a berendezéseken. Rengeteg féle helyszín elevenedett meg. Kívülről kicsinek tűnk a hely, de belül a sok apró helyszín miatt hosszú és nagy volt. Egyszer sikerült eltévednünk, de Clara nagy szomorúságára vissza tereltek minket a kastélyba. Ő végig mögém bújt vagy épp emberi pajzsként használt. Gyakran kérdezte sírós hangon "Te tényleg nem félsz?" Magamat is megleptem, mert csöppet se féltem. Láttam ő nagyon fél, hisz minden apró nesztől megrezzent. Kicsit olyan érzésem volt, mint ha egy gyerekkel lennék, aki nagyon fél és éreztem meg kell védenem őt. 

Néha hangosan nevettem. Néha azért, hogy az illető lássa nem ijedek meg, így leszálljon rólunk, néha mert olyan érzésem volt, mint valami bohóc parádén lennénk. Noh meg néha elképesztően nevetséges volt az egész helyzet. 

Volt egy bohócos helyszín, ahol a csajokon tüll ruha volt és csupa-csupa foszforeszkáló kiegészítők. Imádtam ezt a helyet, a csajok jelmezei itt voltak a legjobbak. Majd jött a mocsaras rész. A plafonról műnövények lógtak le, a szárazjég párája füstként lepte el a helyiséget. Deréktályt lézerfényt futtattak, ami miatt olyan érzésed volt, mintha vízben lennél. Nah itt sikerült megijeszteniük. Mikor hirtelen az orrom előtt ugrott fel a "vízből" egy srác. Akkor egy rövid sikkantás hagyta el a szám. Majd gratuláltam a srácoknak, hogy ők voltak az elsők, akik megijesztettek. 

A legvégén egy mű fűrészes pasi kergetett minket, aminek olyan hangja volt, mintha igazi lenne. Itt mondtam Claranak, ne nézzen oldalra, csak fogja a kezem és futás a kijárathoz.

Végén beszélgettünk pár lánnyal, majd egy kedves lány jött hozzánk beszélgetni. Fátima Kolumbiából érkezett, 25 éves és (akkor) 1 hónapja érkezett Amerikába. Sajnálatomra ő a másik au pair csapat tagja volt. Ennek ellenére elérhetőséget cseréltünk és hétvégére közös programot szerveztünk.

 

Mit ne mondjak a hétvégére sikerült megfáznom, de ez se tántorított el egy jó kis múzeumlátogatástól. Eredetileg fél10-kor találkoztam volna a lányokkal a vasúton, de sajnos az ő vonattuk egy baleset miatt 2 órát késett. Addig szétnéztem az állomás boltjaiban, megreggeliztem, könyvet olvastam. Ha utazom, mindig van nálam egy könyv. Mikor végre megérkeztek a lányok, hármasban elindultunk a metróhoz. Első terv a Művészeti múzeum volt, de jobbnak láttuk elmenni inkább a Természeti múzeumba, az olcsóbb. Szerencsésen rossz irányba tartó metróra szálltunk, de ez is kb. 15 perc után esett le, mikor áthaladtunk a Brooklyn hídon. Mire sikerült a helyes metróval eljutni a célállomásra döbbenten vettük észre, hogy 2 és fél órát metróztunk. De végül eljutottunk a Múzeumhoz.

Mikor beléptünk a kapun, nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Az "Éjszaka a múzeumban" filmben másképp festett az egész. Sajnálatomra nem Rexi fogadott. De ott volt 2 másik dinoszaurusz. Mázlinkra a múzeumban adomány jellegű a belépő vagyis kiírják mennyi az ajánlott jegy, de te döntöd el mennyit adsz érte. A befogadó családom azt javasolta adjak $10-15, de úgy éreztem elég lesz az az $5 is, amit erre szántam. Kicsit lelkifurdalásom volt emiatt, de miután láttam hogy az előttem lévő lány csak $2 adott, noh meg egy másik srác csak $1-t máris jobban éreztem magam. 

 

 

 

Sajnos nem jutott mindenre idő, de amikhez eljutottunk azok mind kimaradtak a filmben szóval a következő közben a filmben lévő részeket fogom meglesni. Első utunk a dinókhoz vezetett. Egész végig Rexit kerestem, de végül meglett, majdnem a legvégén volt a kiállítás ezen észének. Láttam olyan állatok csontvázait, amikről életemben nem hallottam. Jó volt találgatni Fatimával, vajon melyik állat elődjét nézzük. Miután választottunk elolvastuk a leírást. Jó móka volt. Végül sikerült Rexivel egy képet lőni és kedvenc dinómmal is lőttem egy szelfit, a triceratops-szal. De kicsit belegondoltam. Én most hullákat fényképezek? Picit morbid :S

 Aztán jött az óceán részleg. Láttam az óriás bálnát, tényleg hatalmas volt. Sajnos épp esküvő volt készülőben ezen a részen így kitereltek minket idő előtt. Igen én is csodálkoztam, hogy ki lehet bérelni a helyiségeket esküvőre. Fátima mesélte, hogy mikor először volt itt akkor is esküvő volt itt és látta is a menyasszonyt. Aztán eszembe jutott, volt valami reality show, amiben az amcsik fura helyeken esküdtek, pl. plázákban, múzeum kiállítási termében. Náluk ez hétköznapi. 

 

New York City avagy " It's so easy" ...

Először pár sort engedjétek meg a 2. munkahetemről. Hétfőn Kolumbusz Kristóf napja volt. Normális esetben ez munkaszüneti nap, de nem az én host családomnak. Mivel tv-nél dolgoznak így nekik ezen a napon is dolgozniuk kellett. Suli nem volt, így a 2 gyerekkel voltam egyszerre itthon, eddigi heteim legrosszabb napja volt. Folyamatos hisztik, visítások, raplik. Pedig erre a napra terveztem egy kis játéknapot a fiúknak más gyerekekkel, de Brayden büntetése az lett, hogy itthon maradtunk, hogy megtanulja mindennek következménye van. Szerencsére a hét további részében nagyon jó gyerekek voltak. És ez maradt is következő héten is.

Október 15.-én útra keltem egyedül New Yorkba. Vonattal mentem, az állomásra autóval érkeztem, mert gyalog elég szép kis séta lett volna. A host anyukám oda adta nekem a vonatbérletét, hogy azzal tudok majd közlekedni, így nem kerül nekem költségembe az utazás. Bár furcsállottam ezt, hiszen a magyar rendszernél elég rendesen ellenőrzik a jegyeket és bérleteket. De megnyugtatott nem lesz gond vele. Ez nagyon jól jött mert egy oda út kerekítve 10 dollár.

Első vonatozásomnál kikisért Alyson és Brayden az állomásra. Meg kell jegyeznem mielőtt a vonatra szálltam kaptam egy kis segítséget, mit hogyan működik Amerikában. Miként jutok, majd el oda ahova megyek. Ha nem lenne bérletem, akkor jegyet az automatából kéne venni, itt nincs fülke, mint otthon ahol vehetsz jegyet. Az állomás igen egyszerű 2 vágány van. Megtudtam elég csak felmutatnom a bérletet, nem kell odaadnom a kallernak. Ő meg előhúz egy kis buszjegyre hasonlító jegyet, kilyukasztja, majd az ülésem elé teszi, ezzel jelezve, hogy én ellenőrizve lettem.

Mikor begördült a vonat hirtelen, nem tudtam mi az. Inkább hasonlított egy hatalmas konzervdoboz és metró szerelemgyerekére, mint vonatra. Ez egy teljesen nyers fémszínű vonat. Rajta van egy amerikai embléma, pár szám. De eléggé úgy nézett ki, mint valami atombiztos guruló szerelvény. Nagy bánatomra se wifi, se konektor nem volt a vonton, de legalább kiírta hol vagyunk és mi a kövi megálló. A végállomás az én úticélom is volt, Penn Station. Szerencsémre pont a koncert helyszíne alatt volt a vonatállomás, így ha nem lett volna más programom csak felkellett volna lifteznem az emeletre. De engem várt Rin, a thai barátosném. Az ő host családja Queens-ben lakik így neki is közel volt Manhattan.

Hamar megérkeztem az állomásra, Rin küldte a fényképet hol van éppen én meg megkerestem. Mikor találkoztunk megegyeztünk el kell menni kajálni, mert egyikünk sem evett ebédet. Mivel fogalmam se volt mit ennék így megkérdeztem Rint. Ő valami thait vagy koreait akart enni. Így jött az ötlet, keressük meg a koreai negyedet. Szerencsénkre 2 utcával arrébb volt így 5 perc se volt gyalog. De azottani éttermek mind nagyon drágák voltak. Találtunk egy kis ázsiai boltot, ahol Rin megtalálta a kedvenceit otthonról és meg pár japán különlegességet. Vettem is egy epres ramune-t (sima szénsavas üdítő) és halloweeni epres pockyt (nem tudom hogy csináltam, de megálltam, hogy egyszerre mind befaljam, büszke vagyok magamra, és ilyet még vennem kell, megígértem valakinek, hogy majd kap ilyet. Karácsonyig várnod kell Tomi! ). 

Ezután benéztünk egy koreai könyvesboltba. Ekkor találtunk rá egy kis ázsiai BBQ kajáldára, ahol én kiválasztottam a leírás szerint egy NEM csípős csirkét rizzsel és omlettel. Rin valami csípősebb ízt kereset, aminek az lett a vége, hogy az én csirkém csípős volt, bár Rinnek nem. Rin kajája meg még neki is túl csípős volt. Ezután nekifogtunk megkeresni a Times Squert. Útközbe minden nekünk tetsző boltba bementünk. Disney, Gamer, Line Friends, I love NY,…Végül elérkeztünk a célunkhoz és rá kellett jönnünk, bizony eltelt az idő és nekem indulnom kellett vissza. Lassan kezdődött a koncert, ami miatt jöttem igazából.

 

Végre teljesült egy kicsiny vágyam és élőben hallhattam 2 nagy kedvenc zenészem, Duff-ot és Slash-t. Ugyanis Guns'n'Roses koncert volt a Madison Square Gardenben. Még akkor vettem meg a jegyet rá, amikor otthon voltam. A Madison Square Garden a világ egyik legismertebb sportcsarnoka, kb. 20 ezer ülőhely található benne. Jelenleg a New York Knicks kosárlabda- és a New York Rangers jégkorongcsapatok otthona, de számos nagyközönség előtt zajló eseménynek is helyt ad, mint például a koncertemnek is. A bejáratnál kidobók és fémdetektoros kapuk fogadtak. Átnézték a táskámat is. 

A jegyemmel engem az 5. emeletre küldtek fel, azt hittem sokat kell majd lépcsőznem, de szerencsémre mozgólépcsők fogadtak. Végül mikor felértem egy hatalmas folyó fogadott tele emberekkel és árus pultokkal. Nem akartam egyből vásárolni, inkább megvártam, amíg megtalálom a saját szektorom. Az épület túloldalának a végében volt az én részem, szerencsémre közel a női mosdóhoz. Ekkor már bemertem állni egy sorba, ahol döbbenet volt, hogy egy fél literes italért mennyit fizettem, meg egy kis zacskó chips-ért, mert kaját nem engedtek behozni magammal. Majd elfoglaltam a helyemet a szektoromban.  

 Tökéletes kilátás nyílt a színpadra, nem bántam meg, hogy kicsit drágább jegyet vásároltam. Anno jegyvásárlásnál megnéztem pár felvételt a koncertjeikről és a könyvből is valami derengett és végül igazam is lett. A színpad jobb sarka Duff-é volt. Így láthattam mindig, bár ő nem az az egyhelyben álló típus, de a legtöbbet ott volt, hisz a mikrofonja is ott állt, ha vokálozott, oda ment vissza. Visszatérve a koncert előtti dolgokhoz. Egyedül érkeztem a helyemre és ez a mögöttem ülő 2 pasas is megjegyezte maguk között. Noh meg azt, hogy fiatal vagyok, tetoválásom van, mit tudhat egy ilyen fiatal lány erről a zenéről? Tették fel a kérdést, nem törődve azzal, hogy én érthetem is, amit mondanak. Tény nem hallogatom őket 20 éve és még csak tervbe se voltam mikor befutott a csapat, de én akkor is szeretem a zenéjüket, még ha egy kicsit megkoptak és megöregedtek. Mindegy is én jót mosolyogtam rajtuk.

Fura volt belegondolni, hogy ülő koncert lesz ez. De néha jól jött, hogy van székem. Ugyanis amint elkezdődött a koncert mindenki felállt és állva hallgatta kedvencét. Néha a számomra nem igazán ismert számoknál leültem, hiszen előtte 5 órát sétáltunk a városban Rinnel. De minden kedvencemnél állva énekeltem és közben videóztam vagy fényképeket is készítettem. Szerencsére ez az au air telefon jól bírta. Az egésznapos fényképezés és netes térkép használat ellenére is kibírta a sok videót, képet és hangfelvételt is és még navigálni is tudott haza az állomásról.

Szerencsére 8 órakor el is kezdődött a koncert. Mikor megszólalt az első pár hang már tudtam, ez az én számom lesz és ahogy a többiek, én is pattantam fel a székemből. Aztán megjelentek és tudtam, ez bizony az. It's so easy! Duff már a színpadon volt és gitárját pengette, reflektor rá irányult. A szívem megdobbant. Ott van ő! Aztán Slash és Izzy és felbukkant, végül Axel lépett a színpadra. A közönség egyből együtt énekelt a bandával. 

A számok közben feltűnt, hogy kb 2-3 számonként egy mini solo-t vezettek be vagy épp egy szóló részt jobban elnyújtottak a számban. Ezalatt Axel eltűnt a színpadról és átöltözött. Valahol 7-nél abba hagytam a számolást. Persze rohangált és meleg lehetett a reflektor alatt, de akkor is durva mennyi ruhát elhasznált, és nem csak pólókat, nadrágot, még fejfedőket is cserélte. Közben megfigyeltem, a többieket is a koncert alatt. Duff 1-szer váltott ruhát, ami annyi volt, hogy egy kalapot és egy öltönyt vett fel. Slash végig ugyan abba a ruhában tolta. Az egyik közeli felvételnél látható volt, hogy a nadrágjának a lábközénél a farmerja ki van szakadva, nem kicsit (⌒▽⌒). Izzy 2-szer cserélt ruhát csak. A dobost és a szintis csajt nem is figyeltem. Számomra ők nem voltak olyan fontosak. 

Az emlékeimben a youtube-os felvételekben hallható hangzás maradt meg, azóta Axel hangja kicsit máslett, de legalább a hangzás megmaradt. Bár öregebbek lettek és meglátszanak a sötét évek nyomai a srácokon, de a hangszeres dolgokat nagyon szerettem most is. Persze ha van érzéked a zenéhez kihallható, ha félre nyúlt az illető. Ez itt is meg volt és volt egy nagy baki is. Axel a November Rain-nél elfelejtett énekelni. Persze a közönséget nem zavarta énekelte helyette is. De ő nem hagyta. Leállította a zenét, majd elnézést kért, hogy kicsit megváltoztatta a dalt, és megköszönte a szép kisegítést, majd elkezdte újra és énekelte is már. Ennek ellenére is nagyon szeretem még mindig ezt a számot. És nem tudom, hogy olvassa-e sorokat az, a ki majd ehhez társam lesz. De bárki is vagy tudd,: (」゜ロ゜)」 Ez a szám az esküvőnkön is lesz!! (bár tudom szomorú szám. de imádom).

Örülök, hogy bár távolról is, de láthattam és hallhattam élőben a kedvenceimet a színpadon. Duff és Slash örök kedvenceim maradnak a zenei életben. 

Slash szólói élőben gyönyörűek és ámulatbaejtő voltak. Eszembe juttatta azokat az éveket, amikor Hussi gitárjátékát hallgattam régen vagy mikor a gitárjátéka ringatott álomba. Hiányzik a zene, az ilyesfajta élő zene az életemből. 

Én naivan még magammal hoztam Duff életrajzi könyvét, hát ha mázlim lesz és sikerül elkapnom egy autógramm erejéig. De sajnos a koncert befejezte előtt el kellett hagynom a helyszínt, hogy elérjem a vonatomat. A mellettem ülő a neten megtalálta a setlist-et a koncertről, ami tényleg olyan sorrendbe jöttek, így tudtam, hogy az utolsó számról és a ráadásokról maradtam csak le. Amit nem sajnálok, mert az összes kedvencem volt már. Bár tudtam, hogy a koncertből nem sok van hátra, de még sem akartam 1 órát várni, hogy utána még 1 óra vonatozás és még 15 perc autóvezetés. Így is nagyon fáradt voltam és hajnali fél 1kor kerültem ágyba úgy, hogy aznap fél 7kor keltem, hogy felébredjek és elkészüljek meló előtt. Kicsit így is fáradt maradtam.

(A videókat nem engedte feltenni, mondván, hogy túl nagyok, majd később youtube segítségével beszerkesztem őket)

Rise of the Jack O'Lanterns

Idén a 6. alkalommal rendezik meg ezt az eseményt Long Islandon. Körülbelül 5000 kézzel faragott töklámpás világítja meg az Old Westbury Garden sétányait. A rendezvényt este lehet megtekinteni, hiszen a lámpások akkor a legszebbek.

Mivel igazi tökökből vannak ezért minden héten újabb adag friss 5000 tökből készítik el a csodalámpásokat. Ez a rendezvény 1 hónapig tart szóval kb 20.000 élő sütőtököt faragnak meg ezidő alatt. Egy tök súlya olyan 10 kg, szóval összesen olyan 200 tonna tököt faragnak meg csak a kiállítás miatt. Belegondolva ez elképesztő illetve pazarlás is, hisz mit csinálnak majd velük, ha elkezdenek rohadni? Kidobják...

Több témában alkottak a művészek, így minden korosztálynak kedvezve. Az elején egy hatalmas sárkány köszöntötte a vendégeket, körülötte rengetek apró tököcskék vigyorogtak. 

Ezután jöttek a motoros csontvázak pár pókkal és skorpióval. Nem igazán értettem, hogy jött össze a motorozás és a csontvázak, de nekem egyből egyik kedves munkatársam ugrott be a motor miatt (igen Zoli ez te vagy), így le is fényképeztem őket. Végül később megtudtam, hogy van egy legenda, miszerint egy régi motorkerékpáros banda kísért halloweenkor a környéken. 

Majd jött egy kis farm téma. Házi állatokkal és egy traktorral. Mivel nem sok vérbeli paraszt ismerősöm van ( itt nem a bunkó emberekre gondolok, hanem jó munkás emberre, aki műveli saját földjét, ellátja az állatait... stb) így itt is Zoli volt a fejembe ( >.< ) Majd még jött pár igen gyönyörű tigris lámpás.

Ezután nagy hangsúlyt fektettek a sportokra és így pár igen ismert amerikai sport ember tűnt fel 1-1 töklámpáson halloweeni témában.

Majd jöttek a dinós témák. Én szeretem a dinókat és meg is találtam a kedvencemet egy Triceratops-t. 

Ezután jöttek a filmek, először a mostani nagy slágerek, Trónok Harca, Szuperhősök, Star Wars,... ezeket követte a mese téma, ami a gyerekeknek szólt.

Itt megjelentek a minionok, Hello Kitty, Muppet Show, Disney figurák. Aztán megjelentek amerikai televíziós személyiségek, hírességek. 

A Super Mario kedvelőit is meglepték, sőt nekik volt egy "mozgó" töklámpásuk. Ez azt jelenti, hogy a fények olyan sorrendbe mozogtak mintha mozogna a karakter. Igen itt meg kell jegyeznem, nem igazi gyertyák voltak a töklámpásokban, hanem mécses alakú kislámpák, így gondolom a Mariós-ban gondolom valami időzített ledsor lehetett. de nagyon jó ötlet volt. Amikor megláttam fejben bekúszott a zene is alá. Jeffel együtt dúdoltuk a játék dallamát.

Ezután azt hittük vége a kiállításnak, de szerencsére nem volt, egy kisebb ösvény vezetett a fináléhoz. Ami tényleg Halloween-i témákat hozott. Az ösvény jobb oldala Nightmare Before Christmas filmet mutatta be, a bal oldalon régi horror filmek szereplőit, illetve kitalált ijesztő alkotásokat mutatott be.

Én nagyon élveztem, ez egy nagyon klassz kis élmény volt számomra.