Decemberi emlékek

Február vége van és csak most írok az itteni decemberi élményeimről… Tudom lusta vagyok. Nagyon sokszor eszembe jutott, hogy nah ma írni fogok. De sajnos nem jött össze. Lehet az is visszafogott, hogy egy fontos barátom abbahagyta blogom átolvasását mielőtt feltettem az oldalra. Csak viccelek, simán lusta vagyok. Noh de kezdjünk is bele a Decemberembe.

Már jó ideje azon agyaltam, hogy sajna nem lesz elég ha csak a családdal beszélek angolul. 2 hónap után megcsömörlött a kommunikációnk, ugyan azok a kérdések hangzanak el mindennap, majdnem mindig ugyanazok vagy kisebb változásokkal a válaszaim, de a lényeg így nem fog fejlődni az angolom. Illetve ha más au pair társaimmal beszélgetek, akik amúgy a tanult angolt beszélik az se segít. Sokuknak nagyon erős akcentusok van és ahhoz is nagyobb erőfeszítések kellenek, hogy őket megértsem. Szóval ráébredtem kellene szereznem itteni barátokat.

Még december előtt sikerült is összebarátkoznom egy amerikai sráccal. Neki köszönhetően csodás Decemberem volt. Rengeteg helyre elvitt és rengeteg új dolgot próbáltam ki Vincenttel. Mielőtt bárkiben is felmerülne, nem, nem a pasim és nem is volt, csak egy nagyon jó barátom. Sajnálatomra közben barátnője is lett és az egyetem is elkezdődött így sajna már nem találkozunk és nem volt több szabadideje velem is találkozni. De a közösemlékeim vele a legszebbek az au pair évemben.

Noh de akkor december…

Dec. 2.

A nap amikor itt senki se tudta mi az a névnap és, hogy ezen a napon van az enyém. Dórival bementünk Manhattanbe. Megnéztük a Fashion múzeumot, ami katasztrófa volt. Mindig is tudtam, hogy a divatbemutatókon bemutatót ruhák nagy százaléka hordhatatlan, de ami azon a kiállításon volt nem csak hordhatatlan, hanem katasztrófa volt. Utána elsétáltunk a Central Parkba. Ez egy igen nagy és kimerítő séta túra volt. Az elejétől a végéig körbejártuk a parkot. Láttam az állatkertet, a csónakázó tavat, a nagy tavat. 5 óra fele a Guggenheim múzeumba mentünk. Ami szintén a katasztrófára hajazott, szóval nem volt fényes az aznapunk számomra. Végül a fénypont ,ami kicsit javított a hangulatomon A Rockefeller Center fény showja és karácsonyfája javított kicsit, bár a hatalmas töbemg matt igen messzíről láttam a fát és a kori pályát már nem is.  

             

            

            

Dec. 5.

Brayden karácsonyi előadása volt az iskolában. Természetesen én is elmentem rá. Ott volt az anyuka szülei is. Nagyon aranyos kis fellépés volt, ügyesek voltak a gyerekek. Ezután ellátogattunk egy plázába, hogy a gyerekek találkozzanak a „Télapóval”. Persze a pici elsírta magát, erről eszembe jutott egy gyerekkori videó, amit az óviban csináltak rólunk és a gyerekek nagy része, sajnos köztük én is féltem a Télapótól. Pedig olyan 3-4 éves lehettem, naná, hogy egy 18 hónapos baba is fél egy idegentől.

 

Dec. 7.
Első találkozásom Vincenttel. Először elvitt egy kisállat kereskedésbe. Eredetileg kiskutyákat akartunk nézegetni és simogatni, de sajnos a mi városunkban lévő állatkereskedésben csak halak, teknősök, rágcsálók és madarak vannak, no meg cicák. Ezután elvitt West Hempsteadbe, a The Wiches Brew-ba, ami egy kávézó és nagyon közkedvelt. A helyiség tele van vintage és ezoterikus berendezésekkel és díszítésekkel. Az italoknak valami extravagáns neveik vannak , de nagyon klassz hely. Én nagyon csíptem. Majd felvitt magához, ahol gitározot és zongorázott nekem. Nagyon kis romantikus volt, imádtam amikor énekelt. ( Rájöttem muzikális srác kell nekem. Szóval srácok ideje megtanulni valami hangszeren vagy énekelni!! ) Remek este volt.

 

Dec. 8.

Végre megérkezett az életmentő csomag otthonról. Tele csokival és finomságokkal és pár karácsonyi ajándékkal. Persze türelmesen vártam és 24-én bontottam fel őket. Ismét köszönöm!

Dec. 9.

Vincent elhívott egy parton lévő fény showra, ami csodálatos volt, az autóút mentén mindkét oldalt karácsonyi kivilágítások voltak, de nem olyanra kell gondolni, mint ami a házakon vannak, hanem hatalmas, kertbe állítható változataik. Valahol az út közepetájt volt egy kis pihenő, ott sétáltunk egy keveset és életem első mályvacukor sütögetése is megtörtént. Aztán ezután még korán volt, így elmentünk végre megnézni az új Thor filmet. Végre valaki eljött velem moziba, már hetek óta kerestem valakit, aki eljön velem rá. Ez volt az első mozizásom itt. Hatalmas , kényelmes, láb támlás ülések és fura volt, hogy pizzát és hotdogot is lehet venni a büfében, nem csak popcornt és nachot. 

Dec. 11.
Ebben a családban van egy furcsa szokás. Megünneplik a fél születésnapokat is. Így decemberben én is betöltöttem a 25 és feledik életévemet és kis cupcakekekkel ünnepeltünk. A pici Kierannek egy nappal előttem van a szülinapja így őt is ünnepeltük és akkor már Brayden se maradhatott kis az ünneplésből. Hisz gyerekek mindig ugyan azt szeretnék, amit a másik testvérük is, így neki is kellett egy gyertya a cupcakejébe. Ilyenkor eszembe jutott, hogy a kapcsolataimban a srácok kiakadtak, amikor a 6. hónapfordulót megakartam ünnepelni, pedig az egyszer van, ez midnen évben 2 szülinapozást jelent. Nekem ez nagyon fura volt, lehet mert a gyerekek kicsik így a szülők még ünneplik ezt, bár simán kinézem hogy idősebb korukvan is tartják ezt a szokásukat. De finom volt a süti, ezt imádom, még ha bolti akkor is.

Dec. 13.

Munka után Vince-szel elmentünk vacsizni North Portra, ami Long Island éjszaki részén van. Elvitt egy Lila elefánt nevű étterembe, ami latin ételeket szervíroz. Isteni finom volt. A savanyúság amit az étel mellé kaptunk kicsit olyam íze volt, mint a nagyis savanyított káosztája, ami kellemes emlékeket hozott fel benne. 

Dec. 15.

Ismét munka utáni vacsizás Vincenttel, most maradtunk Massapequaban. Kipróbáltunk egy Pubot, az Amerikai Beauty-t. Itt ettem először amcsi hambit. Mi tagadás elég extra dolgokat tesznek a hambira/ba. Például porcukor a zsömi tetején, a húspogácsát meglocsolják juharsziruppal, de isteni finom volt. Bár a rozmaringos hasábburgonyát kihagytam volna. Aztán az estét egy forrócsokival zártuk , természetesen az amerikai mániával, a mályvacukorral a tetején és egy kis mentás cukorkabottal. Nem valami megszokott dolgok ezek otthon, de kellemes volt.

Dec. 18.

Hétfői nap munka után ismét egy kicsit elszabadultam „otthonról” Vincenttel. Elmentünk sushizni a kedvenc helyére. Mikor megérkeztünk kicsit lesokkolt, hogy milyen  puccos helyre mentünk. Mindenki nagyon kiöltözve, a férfiak öltönyben, a nők koktél ruhákban, nagyon elegánsan voltak. Én meg a most már jellemzővé vált nagy bő pulcsiban, alatta valami figurás felsőben, mondjuk Vince se öltözött ki egy csíkos ing volt rajta. Kicsit feszengtem, hogy nem vagyok rendesen felöltözve, de ennek ellenére isteni fogom volt a sushi.

Dec. 21.

Munka után Vincenttel elmentünk játékteremben. Életemben először voltam ilyen helyen. Imádtam és megfogadtam ide visszajövök és veszek saját kártyát és pontokat gyűjtök. Volt ott egy tsumtsum-os játék, amit imádtam, hisz a telefonomon is rajta van és sokszor megpróbáltam ilyen plüss kihalászós játékot, persze nem kell mondanom, nem sikerült.

Illetve odaadtam Vincentnek, a neki készített karácsonyi ajándékát. Csináltam neki egy batikolt felsőt, mert szereti azokat. Fogalmam se volt a méretéről, így mikor megvettem a pólót, csak imádkoztam, hogy jó méret legyen. És kértem csináljon egy videót mikro kibontja a csomagot.
Illetve ezután elmentünk vacsizni egy Diner-be. Angolosok most hihetik, hogy elírtam,de ez tényleg egy n-nel van. Az a tipikus amerikai étkezde, mint a filmekben. Természetesen ki kellett próbálnom az epres milkshaket.

 

 

Dec. 22.

Félnapos voltam ezen a napon és kivételesen a délutánom volt szabad. Vincenttel találkoztunk is és elvitt a Fire Island Világítótornyához. Régen itt egy nagy tűzvész volt és leégett a régi világító torony, és mellé felhúzták az ujjat. Vannak rémtörténetek, hogy a régi helyére akarták építeni, de mindig valami baleset történt ott. Sajna nem tudtunk felmenni a világító toronyba, csak az előterében a kis kiállítást néztük meg. A part mentén nagy füves helyen szabadon járkálnak a szarvasok és őzek és sok állatot láttunk ott. Utána elsétáltunk a tengerpartra, ahol elképesztő volt látni a vízet. Végre eljutottam a tengerpartra. Gyönyörű látvány volt és láttam olyan kis madarakat, amik a víz elől futkostak, nagyon aranyosak voltak. Nem sokat voltunk itt, mert Vincentnek dolgoznia kellett mennie.

Estefele visszamentem az előző napi játékterembe egy másik sráccal, Jay-jel. Itt már beszereztem egy saját kártyát és gyűjtögetni kezdtem a kuponokat, csak én buta olyan játékokkal játszottunk, először amivel nem lehet kuponokat gyűjteni :S De élveztem utána elmentünk az IKEA-ba „szórakozni”. Tipikus, mikor kipróbálunk minden széket, ágyat, lakrészeket. Mi tagadás egyszer már csináltam ezt a Budapesti IKEA-ban, akkor jobban szórakoztam.

 
 

Dec. 23.

A családdal elmentünk egy étterembe vacsorázni. Mivel még mindig nagyon új nekem ez a sok tengeri étel természetesen panírozott garnélát és lazacot rendeltem az étterembe. Isteni finom volt.

Hazafele menet megláttunk egy elképesztő házat. Nagyon fel volt díszítve és rengeteg ember látogatta meg, hát gondoltuk mi is megnézzük. Csodaszép volt, csináltam is róla egy videót, de ez nem engedi feltölteni ide.

Dec. 24.

Eredetileg a Szent Estét mindig a nagyszülőknél tölti a család. De idén eladták a hétvégi házukat és az új, még felújítás alatt volt, így Kiméknél, Jeff húgánál volt a party. Kiöltöztem csinibe és próbáltam vegyülni. Ott voltak a partyn Jeff szülei, öccse a párjával, Jeff a sógorának , CJ szülei és testvére, Jeff nagynénje Rainy és fia Matty , aki hozta a párját is és Helen a dédimama. A gyerekek eljátszottak egymással, a nők trécseltek, a pasik meccset néztek a tvben (igen még karácsonykor is valami bajnokság volt élőben…) én meg szép lassan elkezdtem unatkozni. Elkezdtem beszélgetni az otthoniakkal és boldog karácsonyt kívántam. Végül jött egy videó üzenet nekem. Egyből elvonultam és valami 15 percig csak azt néztem újra meg újra.

Vincentnek mondtam, hogy 24-én kinyithatja az ajándékát, mert Magyarországon mi akkor ajándékozunk. Megérkezett a videó, amiben kibontotta a csomagocskáját. Nagyon örült neki és jó is volt a méret. Mint utólag elmesélte ezután 1 hétig csak ezt a pólót viselte. Boldoggá tett, hogy örömet okoztam neki.

Aztán ideje volt kikecmeregnem a szobából, ahol meghúztam magam a zaj elől. Csatlakoztam a többiekhez, majd elkezdtünk enni a vacsit. Hát szóval ennyire még soha nem utáltam enni, mint azokban a napokban. Megszoktam, hogy otthon a jó kis megszokott karácsonyi kaják vannak. Hát kicsit ledöbbentett a választék. 

Az előétel sajt falatok, aztán töltött kagyló, a fő fogás lasagna vagy garnélarákos spagetti… Alapból elegem volt az itteni spagettiből és lasagnából, mert minden héten ezeket esszük a családdal csak kicsit másképp. A desszert gyümik voltak és egy pár süti, én vittem mákos beiglit (anyuval küldettem otthontól). Nagyon ízlett a vendégeknek ez a süti.

Kaja után a gyerekeknek ajándékosztás volt. Ezek az ajándékok a szülőtől rokonoktól van és a gyerekek is tudják. A reggel érkező ajándékokat pedig a Mikulás hozza. 

Persze egy rakat ajándékot kaptak és alig fértünk be hazafele a kocsiba velük. Később beszélgettünk, szóba jött az európai mikulás nap , arról beszélgettünk Kimmel. Mert ő hallott erről régen és mikor még nem voltak gyerekeik gyakran szenet dugott karácsonykor CJ ( a férje) zoknijába, mert hogy „rossz” volt.

Kicsit később mikor a gyerekek ismét eljátszottak együtt a felnőtteken volt a sor és egymásnak osztották az ajándékokat.

Én kaptam egy sálat, meleg takarót, karkötőt, dísztárgyat és kistáskát az apuka szüleitől, Rainytől kaptam egy kis antik ékszeres dobozt, amiben csokit tartok jelenleg, Kiméktől Starbucksos kártyát és GGtől (dédimamától) nagyon finom csokit kaptam.

Mikor hazaértünk a gyerekek elaludtak a kocsiban. Gyorsan ágyba tettük őket, majd elkezdtük az ajándékokat lecipelni a padlásról. Hát az első pár kör után úgy éreztem végeztünk, de csak jöttek és jöttek l az újabb nagy dobozok megpakolva sok ajándékkal. A végén teljesen meg volt pakolva az egész nappali ajándékokkal. Borzalmas volt végig nézni, hogy mennyi ajándék van a szobába és a 90%-a a gyerekeké és felével se fognak játszani. Persze mindre az volt ráírva, hogy a télapó hozta, de olyan érzésem volt a szülők ezzel meg akarnák venni a gyerekek szeretetét. Csak hogy, ha azt hiszik a télapó hozta? Noh arról a nevetséges címkéket meg se említem ,amire az volt ráírva, hogy a legjobb kisgyerek az egész évben… Mikor nap mint nap kiabálás folyik az anyuka és a gyerekek között… képmutatás. Így csak elrontja a gyerekeket. De már késő…

 

Dec. 25.

Reggel jött a nagy ajándék bontás, fura zajra lettem figyelmes, ami kiugrasztott az ágyból. Igen már itt érezhető volt, hogy nem igazán voltam családtag, hisz nem vártak meg elkezték kibontogatni az ajándékokat, már akkor nagy kupi volt a nappaliban a sok széttépett csomagoló papírtól. Közben a szülők2 oldalról a telefonjukkal vették fel, ahogy a gyrekek ajándékot bontanak. Én szépen pizsiben és a vállamra borított új meleg takarómban kislatyogtam a nappaliba és leültem a nappalira és néztem ahogy a gyerekek bontogatnak. A végére hatalmas nagy kupi, szanaszét szort papír fecnik és dobozok, ugyanis minden ajándék egyesével volt csomagolva. Nem valami természetbarát módszer.

Hogy mit kaptam: Tsumrsumos díszítsd magad táskát, bluetooth hangszorós sapkát, papucsot, pickwick teát, mert nem találtam eddig olyat itt, craftolos boltba ajándék kártyát, ajándék kupont egy másik üzletbe, egy rock’n’roll tura utat, meleg zoknit,Tsumtsum plüst (Sally a Karácsonyi lidércnyomásból), takarót, fenyőfa díszt, pár tisztálkodási szert.

Később az anyuka szüleihez mentünk. Ők igazából Floridában élnek, de telente visszajönnek Long Islandra, ahol a gyerekeket nevelték fel, illetve Kevin, Alyson bátyja él évközben a házban. Ott összegyűlt pár rokon, akiknek a nevére a mai napig nem emlékszem… Az alagsorban játszottunk a gyerekekkel, mert itt még kevésbé tudtam szocializálodni, mint Kiméknél. Azt tudtam, hogy Kevin dobol, de arra nem számítottam, hogy az alagsorban egy hatalmas dobfelszerelés fog fogadni. 

Itt a menü előételnek ropogtatni valók és zöldség tál volt. A főfogás lasagna (megint) és valami hús, persze az utóbbit választottam. A desszert meg jégkrémtorta és pekándiós pite volt. Itt se maradhatott el a beigli, de itt már diósat vittem. Itt is nagy sikere volt. Viszont nálam az itteni édességek nem nyertek, túúl édesek voltak.

Itt kaptam egy pulcsit és egy ajándék kártyát egy másik craftolós boltba. 

Dec. 26. 

Innentől kezdve már nem dolgoztam 1 hétig. Ezen a napon reggel megérkezett a csomagom Tomitól. Persze ahogy ígértem hívtam is fel és végignézhette, ahogy kibontom a csomagját. Egy TheVR-os pulcsi, amit tavaly akartam venni, de elfogytak és idővel el is felejtkeztem róla és egy pikachus bögre, ami a tvs szekrényen van és díszíti a szobám, mert ott legalább nem éri el a gyerek és épségben megmarad. Persze használom néha néha, de inkább féltem és ott tartom (bocsi).  ÉS mégegyszer nagyon köszönöm őket!!

Délután pedig nyakamba vettem Manhattam városát és bele kóstoltam kicsit Brooklynba is. Ugyanis Kata érkezett Californiából (magyar au pair) és kicsit elkalauzoltom itt a Nagy Almában. Szerencsétlenül nagyon hideg napokat fogtunk ki, de ez se tántorított el minket. A Hosteljében várt rám és kicsit tanakodtunk mik legyenek a programok. Eldöntöttük, hogy másnap elmegyünk megnézni a Rockettes show-t a Raido City Hall-ban, meg is vettük a jegyeket majd elindultunk Manhattanbe.

Először is éhesek voltunk és beültünk az Apple Bee’s-be. Hallottam hogy jó hely,de ez nem az én pénztárcámnak való. Aztán elvittem a Rockefeller Centerhez megnézni a fát és a korisokat, végre nekem is sikerült eljutnom a helyszínre, nem úgy mint múltkor, mikor csak messziről láthattam. Majd a Bryant Park jött a koripályával, a fával és a karácsonyi vásárral (szinte már minden zárva volt). Majd hirtelen felindulásból elmentünk a moziba megnézni az új Jumanjit. Imádtam ezt a filmet és első mozizásom volt New Yorkban.

 
 

Dec. 27.

Az alsó város rész volt tervbe reggelre így a Washington Parkban találkoztunk. Onnan elsétáltunk a Soho fele, de már nagyon éreztük a mínuszokat így beültünk egy kicsit felmelegedni a legközelebbi Starbucksba. A kis pihi  és meleg kávé után az Olasz negyed felé vettük a irányt, majd a Kínai negyedbe. A hideg miatt elhatároztuk onnan busszal megyünk tovább a Wall Streetre. Meg is érkeztünk a Wall Streetre, bekukucskáltunk a Trinity templomba, onnan meg lesétáltunk a bikához és megfogtuk annak a bizonyos bikának a tökét.

 
 

Mivel éhesek voltunk és bőven volt időnk a show kezdetéig elmentünk egy japán étterembe. Életemben először ettem katsu don-t és miso levest. Sajnálatos módon egyik se ízlett. Íztelennek éreztem a katsu don-t illetve volt benne hagyma, ami csípős volt. A végén még rendeltünk sushit, hogy „ le öblögessük” az előtte evett ízeket. Végül közeledett az idő így elindultunk a Radio City Music Hall fele. Hatalmas embertömeg volt már ott másfélórával a kezdés előtt. Szép lassan haladt a sor, de bejutottunk és egy teljesen más világ fogadott minket. A hatalmas csillár csak úgy vonzotta a tekintetemet. Gyönyörű volt. Lassan megtaláltuk a helyünket és tökéletes kilátásunk volt, bár az kicsit zavart, hogy sokszor nyitogatták mellettem az ajtót és olyankor nagyon hideg jött be. De a műsor fenomenális volt, nagyon élveztem észre se vettem milyen gyorsan telik az idő és másfélórás műsor csak fél órának éreztem. Aztán elbúcsúztunk, mert holnapra már más terveim voltak Vincenttel.
                      
            

                   

Dec. 28.

Már nagyon régóta vártam ezt a napot, ugyanis végre egy estét nem otthon töltöttem. Délelőtt elmentem egy likőröshöz (ahol alkoholokat árulnak) és vettem egy üveg bort és otthon forralt bort készítettem. Egy részét otthon hagytam a másikat elvittem magammal. Vincent munkája után jött értem és vett fel és indultunk is. Bár ő fáradt volt mégis elvitt korcsolyázni. Elsőre rossz méretet kaptam és nem tudtam használni annak ellenére, hogy tudok jégkorizni. Kicseréltük és utána csak úgy száguldottam. Nagyon élveztem. Bár meglátni, hogy nem sportolok mert hamar elfáradtam, de az is közrejátszott, hogy az egyik cipőm bármennyire is erősen húztam meg nem igazán tartotta a lábam és mindig furán állt és meg is fájdult a bokám. Miután végeztünk történt egy kis baleset, nem találtuk meg a kocsi kulcsot. Először reméltük, hogy elhagytuk majd kiderült az a kulcs ott csücsül az autóban. Vincent felhívta az apukáját, hogy hozzon valami feszítővasat, mert bizony az egyszem kulcs a kocsiba van bezárva és az is már a pótkulcs. Michael hamar jött és ketten együtt kinyitották az autót és mehettünk is hazafele, de előtte még beugrottunk most már tényleg egy rendes sushizóba és megvacsiztunk. Onnan meg irány Vincenték. Otthon volt mindenki, átadtam a forralt bort és ittunk belőle, mindenkinek ízlett. Aztán az estét egy filmmel zártuk. 

Dec. 29. 

Végre egy reggel, amikor nem arra ébredtem, hogy a gyerekek visítanak vagy épp az egyik becsörtet a fürdőszobámba és becsapja az ajtót. Bár nem volt valami kellemes estém, mert mindig, ha új helyen vagyok forgolódom nem találom a helyem, de mégis jobb volt a közérzetem ott. Reggel zuhanyzás és indultunk egy bagel-öshöz reggelizni majd irány a Bronxi Állatkert. Sajnos ezen a napos se lett jó idő így az állatok se nagyon voltak kinn, így a benti állatokat néztük meg.
Először a madár szárnyba mentünk. Aztán kinn megnéztük a szarvasokat, a tigrist és a bölényeket. A kis befagyott tavacskában kacsák és libák úszkáltak, ahol még szabad volt a víz. Aztán ismét egy épület felé vettük az irányt, a jungel világba. Kellemes trópusi idő volt benn. Majmok, egzotikus nővények, gyíkok, teknősök.

Vince mondta, hogy a majmok szeretik a trükköket. Elkérte a sapkám és az ajak balzsamom és elkezdett trükköket mutatni a majomnak. Igaza lett, mert a majom nagyon figyelte, ahogy bohóckodik neki, bár sajnálatos módon okosabbnak tűnt, mert minden egyes alkalommal lebukott Vince a trükkjével. Ezután a majom engem szemelt ki és folyamatosan csókokat dobált nekem, meg is kaptam, hogy nagyon bejövök neki.

Ezután elsétáltunk a hüllő kiállító terembe. Ott láttam hatalmas krokodilt, teknősbékákat, rengeteg békát és kígyót. A legcukibb békák voltak a legveszélyesebbek. Meglátogattuk a kinti nagy madarakat. Láttam cuki hóbaglyot, aki úgy festett kint ha kínai lenne a kis csík szemével. Aztán az egér házba mentünk be. Nagyon sötét volt benn, ezért néha megvakuztam szegény állatkákat, mert semmit nem lehetett látni csak egy nagy sötét üvegé tartályt. A legcukibb az ormányos egér volt, még sose hallottam róla és látni egy ilyen állatot nagyon különleges volt. Ohh és a cuki mini egerek is nagyon édesek voltak, még tengerimalac is volt. Egy kis kitérő után és teli hasal elmentünk megnézni az óriás szalamandrát és a rinocéroszt. Itt Vince mondta, hogy ő szívesen lenne az állatka helyébe, csak aludna, enne és újra aludna. Szerintem ez unalmas élet lenne még állatként is. A következő állómás a Madagaszkári szárny volt. Halak , makik és sok olyan állat aminek a nevét hirtelen már nem is tudom, de izgalmas volt. Ezután jöttek a fókák, akiket már nagyon messziről hallani lehetett. Először azt hittem valaki nagyon csúnyán köhög, majd kiderült, hogy a fókák nagyon beszédesek épp. Majd végén jött a vízi madárház, Vincent kedvence. Ott láttam egy különleges madárfajt, amik olyanok voltak, mint a mini flamingók csak pirosabbak és a fákon szerettek álldogálni. Aztán lassan elérkeztünk az állatkerti túránk végéhez, a pingvinekhez, amit Vincent a legjobban várt, hisz a kedvencei az állatkertben. Sajnos pont lemaradtunk az etetésükről és már nagyban henyéltek, de szerintem így is nagyon cukik voltak. Aztán elindultunk hazafele. Megköszöntem a csodás 2 napot és ezután a nap után nem találkoztunk újra. Ő közbe összejött a munkatársával és mivel friss kapcsolatba nem akartam belerondítani, még barátként se így nem kerestem, néha-néha ráírtam, de most nagyon dúl a love ott szóval hagytam őket, éljék a fiatalságukat. Bár hiányzik nagyon a társasága, sok helyre elvitt és megmutatott nekem, amiért hálás vagyok neki. 

Az év utolsónapjáról meg majd máskor írok, ahogy érzem ez így is elég szép hosszú post lesz. Szerencsére december óta naplót vezetek így könnyebb visszaemlékeznem, no meg, ha képeket nézegetem a telefonomban az is sokat segít. De érzem egyre halványabbak a 2-3 hónappal ezelőtti dolgok. Ha nem lennének, ezek nehezebben emlékeznék rájuk, sok minden kis is maradna.

Remélem, mihamarabb találkozunk egy újabb blog bejegyzésben vagy egy újabb videóban.

Aki nem hallotta vagy látta volna, elkezdtem videókat készíteni. Saját youtube csatornát nem csináltam ennek csak a meglévőt, amit itt megtaláltok és belenézhettek. Eddig 3 videó készült el és remélem még több lesz. Azt tudom, hogy lesz egy azokról a napokról, amikor kurzuson vettem részt illetve szeretnék pár barátommal közös videót készíteni és belevinni őket a youtubeos mókába.