Szomor,ahol a boldogság van

Karácsony van szóval minden kedves olvasónak nagyon boldog Karácsonyt! 

☆*:.｡. o(≧▽≦)o .｡.:*☆

Idén karácsonyon itthon vagyok, mert 7 év után szinglin otthon töltöm a családommal a 24.-ét. Így mivel minden korábban csináltunk így maradt némi időm hogy írjak egy kicsit a blogban. 

Szóval 2 héttel ezelőtt én utaztam Edemhez, aki Szomoron lakik. Kicsit féltem,mert tudtam hogy 2szer kell utaznom, egyszer vonattal Budapestre, majd onnan Szomorra. És sajnos elfoglaltsága volt,így nem tudott elém jönni Pestre,de egy kis félelemmel,de belevágtam az útba. De mielőtt elindulhattam volna még volt előtte dolgom a suliba. Pontosabban egy vizsga. Pénteki nap indultam Edemhez, de előtte reggel 8ra az egyetemre kellett mennem, mert önállólaborból vizsgám volt. Nem volt gond, mert minden kész volt a prezentációhoz,de előbb el kellett jönnöm, hogy elérjem a vonatom, plusz így matekra se tudtam bemenni. Ami nem is zavart, mert már előtte is kihagytam az óráimat, mert mindig ütközésem volt. Így fél 11kor elkéretőztem matekra, ami igazából arra használtam, hogy haza surranjak,mert a vonatom 12:03kor indult és még haza kellett ugranom a táskámért,amibe már bepakoltam meg ebédelni is szerettem volna. Sikerült hazaérnem 11re, de sajnos nem volt otthon ebéd,pedig úgy volt kész lesz mire haza érek,mert gyalog félóra a vasút. Így neki estem egy pomelonak és mikor indulni akartam eszembe jutott 1-2 dolog,hogy hiányzik és ki kellett pakolnom, plusz a bepakolás is egy borzalmas dolog volt.

Mikor kiértünk a vasútra kaptam az infót, hogy anyuért mennek fel Pestre, mert ő már reggel ment oda továbbképzésre és ő is vasárnap tér haza. Így értem is tudnak jönni,hogy ne kelljen vonatozni. Ami tök jó lenne, ha nem vettem volna return jegyet vonatra, vagyis oda-vissza jegyet (ಠ _ಠ) , de visszaváltottam a végén. Mert így nem a vonatok közlekedésére vagyok, hagyatkozva mikor jutok haza meg nem 4 óra alatt érek majd haza, hanem 2. (Később hálát adtam, hogy nem vonattal tértem haza) Szóval a vasúton érdeklődtem a visszaváltásról, és aztán vártam, hogy bemondják melyik vágányról indulok majd a vonatom. De csak nem mondtak be semmit, de az emberek mentek és szálltak fel a vonatra. Mikor már 55 volt megkérdeztem egy kalauzt és ő a helyes vonatra terelt. Ott fenn kényelmesen elhelyezkedtem és írtam is Edemnek, hogy már a vonaton vagyok. Olyan aranyos volt fel is hívott, mikor már elindultunk. Oda felé rajzolgattam és elkezdtem egy kis történetet írni. De a végén a történetem abba maradt. Egyrészt elterelődött a figyelmem, mert megtudtam, hogy a vizsgám sikeres lett 5öst kaptunk a csapattal （＾∇＾） ,másrészt elérkeztem egy olyan pontjára, amit nem akartam még magamnak se beismerni. Közben a vonaton sikerült segítséget találnom, vagyis drága Bau barátom felajánlotta, hogy elém jön vasútra majd elkísér oda ahonnan indul majd buszom. \(^∇^)/ Mikor megérkeztem ő már ott várt rá, ezután sikeresen visszaváltottam a jegyem és lebonyolítottam egy cserét. Így van egy Lulu-s maffin-om, ami ilyen stressz labdaként funkciónál, egy Ziggy bombát cseréltem el erre. Ezek ilyen LoLos izék, nah mind1 (◡‿◡✿)

Kisebb vásárlás után sikerült eltalálnunk a buszmegállóhoz, ahol hatalmas sor állt. Csodálkoztam, de gondoltam ugyan ez BP itt ennyien várhatnak egy buszra. Meg is jött , kicsit izgultam és a biztonság kedvért elől szálltam fel,hogy megkérjem a sofőrt, hogy szóljon mikor le kell szállnom. Mondhatom kurva nagy mázlis volt, mert rossz buszra szálltam. Ráadásul drága sofőr eltépte a jegyem anélkül,hogy nézte volna hova megyek és még lebaszott,hogy mi az hogy nem figyelek melyik buszra szálltam. A lehordástól leblokkoltam és nem tudtam mit mondjak,de amikor leszálltam és visszanéztem, hogy mi van a buszra írva,hogy miért voltam ilyen figyelmetlen, egyből megtudtam miért szálltam rossz buszra. A kiírásnál kissé hiányos volt a 7_5 még látszott de a többi nem így nem csoda, hisz nekem a 785 kellett volna. De leszálltam és vártam míg a következő busz megállt ugyan ott. Meg is jött, felszálltam és beszéltem a sofőrrel is, meg nyugodtam hogy akkor már a jó buszon vagyok, hívtam is Edemet, hogy már úton vagyunk. Ő mesélte, hogy xy időben érkezni fogok.

Annyira izgatott voltam, hogy nem figyeltem milyen időpontot mondott. Aztán elkezdtem izgulni. Mert tök sötét volt kin plusz köd és bár ablaknál ültem nem láttam ki, pedig elvileg a táblát, hogy üdvözöljük Szomorban, meg valami hegyet kellene látnom, hogy tudjam, jó helyen vagyok. Mikor kezdtem érezni, hogy hamarosan kéne érkezni hívogattam Edemet, hogy mikor is érkezem? Hogy ismerem meg a helyet? Ugye ott lesz? Mondta, hogy hív amint elindult elém és a buszmegállóban meg fogom őt látni, plusz sokan leszállnak majd ott. Aztán jöttek az emberek, hogy leszállnak, az egyiket meg is kérdeztem melyik a következő megálló. Szerencsére az én megállóm volt így fel is pattantam és már láttam is Őt. Széles vigyorral az arcán várt rám. Persze előtte üdvözölte az előttem leszálló srácot, aki amúgy épp az előbb szólítottam le az információért majd én jöttem megölelt és kaptam egy csókot, aztán elindultunk feléjük.

Disznóvágás volt náluk, ezért nem tudott elém jönni, ráadásul még tartott. Mikor megérkeztem épp a belezés volt, és ahhoz képest, hogy úgy volt nem sok családtaggal találkozom majd, az egész pereputty jelen volt. Szülők, nagyi, nagynéni, tesó és a drága Pici kutya is （＾_＾）Kissé leblokkoltam nem számítottam ennyi emberre. Köszöntem, majd Edem körbevezetett ledobtam a cuccom. Majd olyan drága volt, felöltöztetett a ruháiba, mert részt szerettem volna venni a disznóvágáson. Előtte még sose voltam. Azt hittem majd rosszul leszek, de tiszta jól bírtam, sőt még érdekelt is mi hogy néz, ki hogyan csinálják. Bár én magam nem tapicskoltam benne, csak figyeltem. Miután végeztek aznap bementünk vacsizni, finom meleg szendvics volt valami isteni salival, amiben volt gránátalma is, amit nagyon imádok. Azután úgy volt majd nézünk filmet, de a filmnézés elmaradt,d egy jó kis beszélgetés megvolt. Este,mikor megcsókolt végre rájöttem valamire, amit a szívem eddig végig érzett, de nem akartam elfogadni, harcoltam ellene. De végül kimondtam hangosan is és elhittem, tényleg érzek valamit, valami többet és elmondtam ezt neki. Nem tudom, ő valójában mit érezhet, de most már tudom,hogy tényleg belé szerettem,akkor ott csak azt tudtam,hogy kezdek belé szeretni, de már tudom, hogy rég késő. Már belé szerettem (Beléd szerettem Drága!), lehet butaság ilyet mondani ilyen rövid idő alatt. Hisz még nem is ismerem annyira, de nem tudom, mi van velem. Ez van és kész. Nagyon kelleme volt ismét a biztonságot nyújtó karok közt aludni. Sőt kimondottan rosszul éreztem magam mikor arra ébredtem fel, hogy elengedett.

Reggel korán kelés volt, mert folytatni kellett a disznó, hogyis mondjam, szortírozását o(≧▽≦)o Edem felkelt korán én visszafeküdtem még, de kértem keltsen fel , mert segítenék én is. Olyan édes volt, felkeltett és ismét felvettem a tegnapi hacukám és mentem a garázsban ahol már mindenki sertepertélt és nagyban dolgozott. Átvettem Edem anyukája helyét és a pörköltnek valót én vagdostam. Nagyon élveztem és nem is volt olyan gusztustalan. Sőt nagyon mókás volt. Később még a hurka és a kolbászkészítés rejtelmeibe is belefolytam és ügyeskedtem egy kicsit. Miután végeztünk egy kis ebéd majd go az IKEA-ba. Még sose voltam ott, de nagyon vicces volt. 2óra tömör szórakozás. Ahol lehetett egyből fotók készültek, kipróbáltunk dolgokat és még közös bögrét is vettünk, amit végül Edem gravíroztatott. Nah de erről később is lesz szó.

Tök jó volt,mert a boltban kézen fogva rohangáltunk, az anyukája, húga és nagynénje előtt is. Ami nagyon jól esett. Kicsit olyan volt,mintha fel vállal volna előttük, pedig nem is vagyunk együtt. ezzel kicsit összezavart, még  a mai napig ilyen állapotban vagyok. 

A két óra vásárlás után visszamentük hozzájuk, majd jött az esti filmnézés a családdal. A család a nappaliban gyűlt össze, noh meg én is ott voltam és megnéztük együtt a Az útvesztőt . Hát bevallom nem volt valami jó, de nagyon élveztem, mert az egyik kanapét Edemmel mi foglaltuk el és összefújva néztük.

A film után egy kicsit nosztalgiáztunk. Felmentünk a szobájába és régi gyerekkori dolgokat vettünk elő. A legot, a kinder figurákat, a régi pénzeit, amit gyűjtögetett, a kristályokat. A kindertojás figuráknál nagyon jól elszórakoztunk. Meséltünk kinek mi volt a kedvence, melyik szériát szerettük.

Braum Poros bögrém

Nagyon jó volt. De jött az álmosság és lefeküdtünk aludni. Másnap korán keltünk, mert a 11órás busszal mentük be Budapestre. Hisz eredetileg a Karácsonyi AnimeConra mentem fel Pestre. De mielőtt elindultunk volna Edem meggravírozta  bögrémet, én pedig ott hagytam neki a történetet, amit a vonaton írtam és befejeztem ott helyben és feltűztem a faliújságára. Reméltem ott megtalálja majd. Ezután készülődtünk és elköszöntem a családjától, még kaptam kóstolót az elkészült hurkából és kolbászból. Nagyon aranyos szülei vannak és a családja egy remek család. Bár én is ilyenbe nőhettem volna fel, de nekem mást kellett megtapasztalnom…

Mikor felértünk, egyből a Millenárisra mentünk,hisz az volt a helyszín és Edemnek is volt egy ismerőse ott akivel találkozni szeretett volna és esetleg mi is bementünk volna. De mikor megérkeztünk nem a sor volt az ami elrettentett minket,hanem az, hogy ha be is jutunk ha kiakarunk menni ismét sorba állhatunk, mert tűzvédelmi rendelet miatt X ember lehet a helyszínen az épületben és túl sokan voltak a Conozni vágyók. Így mi nem mentünk be, hanem elmentünk a Mamutba plázázni, enni és körbenézni. Nem sokszor juthatok el oda így körbenéztem ismét. Ezután átsétáltunk a SugarShopba ahol megettünk egy sütit és vettünk még macaront. Életem első macaronját （＾∇＾）én egy málnásat kértem Edem meg egy levendulásat. Az enyém jobban ízlett nekem.

Sugar Shop-ban

Mikor már fél 5 felé járt az óra felhívtam anyut mikor végeznek és mondta csak 6 után. Így még volt időnk és elsétáltunk a Budai várba ahol életembe először voltam. Ugyanis régen osztálykiránduláson ment az osztály oda, de én inkább otthon maradtam megnézni a Pokémon legújabb részét (＞_＜) Igen tessék, lehet kinevetni, kb 8 évesen fontosabb volt egy anime új részét megnézni, mint egy osztálykirándulás Budapesten. Bár már akkor se szerettem BP-t így nem volt nagy törés nekem, hogy nem jutottam el. Noh de elképesztő látvány volt este sok fénnyel a kis elkerített városrész. Sőt sikerült a Halászbástyára is felmennünk és a látvány onnan… leírhatatlan volt. Nagyon romantikus volt és ámulatba ejtő. Örülök, hogy elvitt oda, persze ott is egy rakat kép készült. Végül eljött a 6 óra és így visszamentünk a Mamutba ahol anyuékat vártam. Velem maradt, de közben indult a busza haza így elbúcsúztunk és átsietett a buszmegállóhoz és felszállt rá. Én még vártam egy kicsit de hamar megjöttem és mire beültem az autóba már szólt is a telefonom, Ő volt az. Megbeszéltük,hogy ma még beszélünk ha hazaértem majd a gépen és elmeséltem,hogy hagytam ott valamit neki. Persze mint utólag kiderült véletlenül még a hajcsatom is ott maradt nála, de nem baj majd szilveszterkor együtt leszünk, és majd elhozza magával.

És a legfontosabb dolog, amit ott hagytam nála azt remélem, nagybecsben tartja majd, mert nem adom azt oda akárkinek. Mivel a lényem egy részét, a színem egy fontos darabkáját hagytam nála. Csak remélni tudom, hogy biztonságban van az ott és idővel majd nekem is jut egy az övéből. Azóta is minden nap beszélünk skype-on keresztül, mindig látom azokat a gyönyörű meleg barna szemeit , a mosolygós pofiját. Már nagyon várom hogy ismét érezzem a csókja ízét és a karjai melegségét,mikor átölelnek és érzem ismét biztonságban vagyok.
Legyen már hétfő ｡ﾟ(ﾟ´Д｀ﾟ)ﾟ｡ 

Braum Poro plüss, amit
Edemnek csináltam Karácsonyra

És íme a 24-dikei történet. Küldtem neki karácsonyra ajándékot neki,ami egy házi készítésű Braum Poro plüss volt. Hétfőre meg is érkezett hozzá,de kértem majd csak 24.én nyissa ki úgy hogy én is lássam. És igen kinyitotta ma. Mivel karácsonyi készülődés volt nálunk és nem voltam gépnél így telefonon felhívott (igen sokszor telefonálunk egymással, kár hogy másik szolgáltatónál van mert így nem tudom ingyenesre tenni pedig van egy szabad helyem… (¬_¬) )
Így siettem is gépre és már vigyorogva mutatta nekem a kamerába a dobozta. Felvágta a doboz lezárt felét és kivette. Meglepődött, mert nem erre számított azt hitte a Teemo sapim küldöm el neki. De úgy tűnt tetszik neki (ノ^ ∇ ^) Ezután még beszélgettünk majd elköszönt mert ment segíteni és a család összeült nálunk,aztán este 10 felé beszélgettünk újra meg játszottunk. Tök jó mert nem egyszer mondta, hogy kérdezték otthon tőle,hogy mikor megyek még, ez jó . (◕‿◕✿)

Még 4 nap és ismét láthatom (｡´∀ `)ﾉ

Csodás hétvége új barátommal

Mint legutóbb írtam Hani eljön hozzám látogatóban. Nah ez tényleg megvalósult, Hani vagyis Edem ( igen tudom sok féleképp hívom,de már csak szinte Edemnek, a Haniról eszembe jut egy pornós osztálytársam, ,mert Honey volt a pornós neve xD ... )

Szóval végül elérkezett a nap, azt a hetet úgy éltem meg hogy facen minden nap kiírtam már csak mennyi nap míg jön hozzám ^^ Hát december 5.-e hamar eljött. Péntek volt ráadásul aznap dolgoztam,mert most már suli mellett diák munkát is végzem egy cégnél vagyok termelés fejlesztési mérnöknek alkalmaznak. Tervezgetnem kell,ami néha bulis,mert imádom rajzolni és tervezni.

LoLban

Noh de úgy volt ,hogy 15:50-re érkezik be a vonatja és én 16-ig dolgozom,de mindig késik a vonat, gondoltam mire odaérek be is fut, ,mert melóból kb 20-30 perc gyalog az út. Aham, persze... Miért is nem aznap pontos volt a vonat és mikor kiléptem a kapunk és hívtam merre van ,mondta épp leszállt. Nah mondom fasza, tudtam hogy sokat kell várnia,ha még az alap gyors tempóban is megyek, így még inkább rágyorsítottam.Aznap elég hűvös volt,de amilyenek gyorsan szedtem a lábaim nagyon kimelegedtem és a majdnem félórás utat lekurtítottam 15percre oké plusz mínusz pár perc mert néha a  hülye autók miatt nem tudtam olyan gyorsan oda jutni. Mikor  a vasúton voltam,mondta a buszoknál lesz. Előtte este mondta mi lesz rajt, hogy ismerem fel. Nekem így az kattogott a fejembe,hogy kék sapka... merre van egy kék sapka? Megpillantottam egy kék sapkát,de a kis srác aki viselte igen alacsony és fiatal volt így kutattam a bézs kabát után,de ki is szúrtam. Ott volt ! Megtaláltam! Tényleg eljött. Alig akartam elhinni. Sajnos a képzeletembe lejátszott találkozásos kép vagyis a rohanok felé és a karjaiba ugrom és ő felkap nem épp sikerült, mert mindketten gyorsan haladtunk a  másik felé és mikor találkoztunk egy nagy csapódás lett. (Később ezt gyakran emlegettük.)

A Teemo sapi

Egy igen magas , jóképű srác zárt karjaiba, majd két puszit nyomtam az arcára és sietősen bocsánatommal soroztam,hogy késtem. Majd elindultunk hozzánk. Rengetegszer magamra kellett szólni,mert még  mindig rohantam ,ráadásul ő még sose volt a városunkba így a hazafele úton nézelődtünk. Volt egy kisebb fajta zavarodottság köztünk. Legalábbis én így éreztem aztán kitudja. Közben beugrottunk boltba egy kis bort venni a forralt bor készítéshez, mert ez volt az egyik tervünk a hétvégére.

No.1 hülye kép xD

Mire hazaértünk más igen csak besötétedett. Anyu készült a vacsival, brassói volt és szerencsére aznap nagyon jól sikerült neki, Edemnek olyannyira ízlett hogy elkérte a receptét a mi elkészítési módunkról. Készítettünk egy nagyadag meleg teát, amit igen gyorsan elszürcsöltünk és aznap még 3szor 4szer egy adat 2literes  tea tűnt el nyomtalanul. Edem kért kölcsön egy pólót, mert balga mód kevesebb pólót pakolt el magának (én ezt nem bántam) .

Mázlimra anno  kaptam egy LoLos pólót,amikor Lol foglaláson voltam, erről egy korábbi bejegyzésemben írtam. Azt adtam neki hogy nyugodtan viselje. És mivel mindketten a LoL szerelmesei vagyunk,nagyon örült is neki. Ezután  Teemo sapim támadta be és kezdett nagy önfényképezésbe a telefonommal (szintén nem bántam,mert így egy rakat képem van róla, még olyanok is amikkel lehet húzni az agyát (o_-) )

Elcsórtam a sapiját

Vacsi után elmentünk sétálni, bár minden zárva volt,de a karácsonyi fényeket még megtudtam neki mutatni. Így irány a város, kézen fogva kicsit zavarba is jöttem, de nagyon jó érzés volt,hogy ismét fogja valaki a kezem, aki nem közömbös nekem. Bevallom sokszor gondoltam rá vajon megcsókol majd? Mert mikor beszélgettünk sokszor beszéltünk róla. Mikor jöttünk hazafele  városból megálltunk egy ingatlanos előtt, majd így szólt: "Nah nézzünk ki egy házat magunknak!"  Nah azt hittem én mentül rosszul leszek, fogja a kezem és ilyenetek mondd. Plusz már nem tudom miből indult,de a sapiját is a fejemre húzta és nagyon jól állt, végre egy sapi ami jól állt nekem. Az üvegen kiragasztott házakat nézve egyszer közel hajolt hozzám és akkor azt hittem végre megcsókol, de nem.

Oké ez egy későbbi kép,de annyira cuki. (^.^)

 Már szegény nagyon fáradt volt így hazaindultunk és hát a házunk egy dombon van így mikor elindultunk azon meg meg állt szusszanni. Egyszer nyomtam egy puszit az arcára miközben görnyedten kifújta magát. Ekkor felnézett, felegyenesedett és magához húzott, majd óvatosan megcsókolt. Nem fogtam fel hirtelen hogy megtörtént, végre megtörtént amire vágytam. Nagyon finom és gyengéd volt a csókja, bevallom képzeletemben vadabbra számítottam,de ez is tetszett.

Mikor hazaértünk ismét teáztunk,majd leágyaztam és mentem zuhanyozni. Mire visszatértem a fürdőből Edem az ágyban feküdt  és készen álltunk a film nézés. Be tettem a lejátszóba a Rebellisek című amerikai filmet. Nagyon szeretem, arról szól,hogy pár fiatal a gimiben ki áll a társaikért, mert az igazgatónő kicsap egy lányt,mert a biztonságos szexet hirdette. A végén  minden diák a gimiben az igazgatónő ellen van és felnyitják az emberek szemét,hogy milyen is valójában. Ez a film igaz történet alapján készült. Nagyon szeretem,de sajna végül nem sikerült végignézni. Nagyon fáradtak voltunk és elaludtunk rajta, plusz néha -néha elcsattant pár csók amit elterelte a figyelmet a filmről.

Lumi,Edem és Dóri

Pálinka barátok

Másnap későn keltünk és egész nap zuhogott az eső így a lakásba ragadtunk. Így a tervek palacsinta készítés és forralt borozás, nah meg egy kis LoL és Dórit, a barátnőmet is megakartuk látogatni,mert őt is ismeri , hisz együtt ismertük meg  Edemet. Először palacsintát csináltunk, kicsit vastag lett a tésztája,de nagyon finom lett, csináltunk lekvárosat, kakaósat és lekvároskakaósat , mikor ettünk egy gyertyát is gyújtottunk. Megcsináltuk az egyik bort forralt bornak, nagyon finom lett. Pedig nem szeretem annyira a forralt bort vagyis ha forralt bor akkor fehérből,de ez a vörösből nagyon finom lett. Azóta ha valaki itthon próbálkozott újra forralt borral, sose sikerült, abban amit Edem csinált benne volt a szeretete. Bár újra ihatnék belőle. Aztán a  nap hátralévő részében chatroletteztünk, meg Kalandra Fel!-t néztünk és Dóri is átjött. Sok csók és öleléssel töltöttük a napunk. Imádom ezt a srácot, nagyon gyorsan belopta magát a szívembe.

A hétvége hamar eltelt és másnap reggel korán eljött. Reggel csináltam reggelit csináltam neki. Azt hittem lesz időnk, bevinni még körbevezetni amerre nem tudtunk lenni. De sajnos reggeli után sietnünk kellett a vonathoz. Mikor  vonatállomáson ő felszállt a vonatra ,úgy éreztem,hogy egy részem vele tart illetve elvesztettem valamit amit eddig magamnak tudhattam. De tudtam jövő héten ismét látom,mert megyek AnimeConra és náluk szállok meg.

Nah de erről a hétvégéről legközelebb írom,mert ez  igen hosszúra sikerült. Remélem mihamarabb sikerül ismét időt szánnom az írásra.

Megéri gamernek lenni

 Konbanwa Minna!

Ez a bejegyzés most nem a nyárról szól, hanem  a mostantól, a jelenemről. Hasonló téma lesz,mint az előbbi bejegyzésem. Ugyanis ismét barátokra leltem a LoLozás közben. Igen ismét játszottam múlthéten is nagy gamer függőségem volt tanulás helyett és megszokott Bencés játékom volt,mikor már drága barátnőmet Dórit is vittük magunkkal, aki miatt amúgy is elkezdtem a LoLt. Szóval millió puszi a gép mögül csajszi! Nélküled nem leltem volna ennyi új és jó barátokra. Szóval most már Dóri is velünk volt és egy régebb óta ismert srác is Ati,aki szintén a játékból ismerünk mentünk négyesben mikor rájöttünk kéne egy 5. ember is a csapatban tőlünk,ne valami random paraszt NOBot (kezdő, bénát) kapjuk. Hát Attila behívta egyik barátját. Jó fej srác volt, bár hirtelen el is kérte a face elérhetőségünket .Vonakodva de megadtam gondoltam,ha paraszt lesz majd letiltom. Az a  tipikus EMOs feje volt a képén. Bár bevallom régen én oda voltam ezért az irányzatért és majd megvesztem volna érte az fix. Nah de Fakima vagyis alias Hani (ahogy én hívom). Ő egy nagyon rendes srác,ahogy ebben az 1 hétben megismertem. Minden nap videó chatelünk és a hétvégét is reggeltől est végig dumálgattuk.  Szegénykémnek most lett vége a kapcsolata és igen búval baszott, de elhatároztam felvidítom. És már meg is beszéltük,hogy jövőhét végén lejön hozzám és egy hosszú hétvégét töltünk együtt \(^∇^)/ Tudom elég furi, hogy ma 1 hete "találkoztunk", de máris találkozni fogunk. nem tom mostanában kezdek nyitott lenni az új ismeretségek felé és az új, eddig még nem ismert és még személyesen nem látott emberekkel találkozni. Úgy érzem kezdek változni, ami nagyon jó. Igaz fiúkkal könnyebben kijövök.

Este mikor felijedtem az álmomból azon agyaltam merre fogom Hanit elvinni. Bemutatom kicsiny szülővárosom neki. Elsétálunk erre - arra. Imádja a teákat szóval otthon sokat fogunk teázni. Forralt borozás is be van tervezve. Nah meg palacsinta készítést is terveztünk,Aztán arra gondoltunk Dórit is meglepjük és viszünk neki is teát (ノ^ ∇ ^)
Nah este meg film nézés, nah meg este még egy jól beígért Chat rulett, de aztán alvás!!  Még sose CR-eztem xD mindig tartottam tőle,de mellett biztonságban érezném magam (^.^ )
Meg azon a  héten már nagy karácsonyi vásár lesz nálunk és elszeretném oda vinni, meg este  a szép kivilágítást is megmutatni,az új Díszteret.

Tök fura tom,de nagyon várom és már úgy várom,hogy Hani itt legyen. Meg akarom ölelni és puszit nyomni az arcára és addig ölelgetni amíg el nem felejti az exét és akkor újra a vigyori fejét láthatom. Mert hétvégén rossz volt látni,hogy mennyire fáj neki.  (ˇ-ˇ)

Ohh és a másik   öröm hír, hogy bár tönkrement a telom ,de előbb megjött az ösztöndíj 1 hónappal előbb,mint szokott. Hát aztán gyorsan le a pénzt aztán go T-Mobile és megvenni az új telot,ami nem más,mit az fekete IPhone 4s  ( ´ ▽ ` )ﾉ Még sose volt ilyen a kezembe és fura megszokni,de igyekszem. Meg be kell szereznem ilyen kis bedugóst,hogy a kis Korilakkumám rátudjam majd akasztania  telefonomra,ra. Mert azzal szembesültem,hogy sehol nincs rá megfelelő akasztóhely :( Így vennem kel ilyen fülhalgató jackdugót,amire ráakaszthatom majd  a kis kedvencemet.
Nah de el is búcsúzom mára, mert a fiatal úr már türelmetlen. És kíváncsi vagyok mit szól majd a róla szóló bejegyzéshez. Szóval innen üzenem édesem. Imádlak,szeretlek,bár itt lennél már most és megölelgethetnélek.

Gamer mellékhatások

こんにちはみんな。 [Kon'nichi wa Min'na!]

Ha esetleg valaki nem érteni a fentebbit, üdvözlök mindenkit ismét! Lumi újra felbukkan és ahogy ígértem újabb bejegyzéssel érkezem a hosszú kihagyási időszakról. Muszáj őket elmesélnem,mert nagyon fontosak és még ma is kihatással vannak rám^^ A mai történet az én egyik nagy függőségem pozitív , mondhatni mellékhatása \(^∇^)/

Mint már szerintem említettem szeretek számítógépes játékokkal játszani és hát a nagy kedvencem jelenleg a League of Legends. Nyáron ismét aktívan elkezdtem vele játszani és alap pozícióm vagyis main lanem a bot-support vagyis magyarul az alsó ösvényen támogató pozíció az én erősségem. Vagyis akkor még az volt, most már más ösvényen is helyt állok, de akkoriban, amikor minden kezdődött vagyis a történetem kezdetén 99%-ban supportoltam.

Mikor egy LoL meccset mész, ha vakmódban vagy egyrészt nincs fix helye az embernek, így amikor a kiválasztó panelhez belépünk  chatbe full sebességgel be kell írni, hogy hova mész milyen posztra és ha mázlid van első leszel és viheted. Én egyből írtam,hogy "sup" és rögtön utánam egyből írta 2 játékos, hogy ők együtt lennének boton. És én már beválasztottam a karaktert, de mázlimra olyan karaktert választottam, amit mid-en is vagyis középső ösvényen is helyt áll. Mikor elkezdődött a játék írtam a chatbe, hogy nyugodtan menjenek botra, majd én megyek midre. Erre meglepő válasz érkezett: "Köszönöm, de nyugodtan menj supportolni, első voltál." Én ismét felajánlottam, hogy ha együtt vannak menjenek. De nem, végül én mentem az adc (sebzést okozó lövész karakter) mellé, mint support. Játék végén megkaptam, hogy ügyes support vagyok, majd a srácok felvettem barátnak. Ezután hívtak több meccsbe is maguk mellé végül a srác, akivel a support helyért harcoltam, név szerint Nopara (Bence). Ő kinevezett a saját supportjának és kisajátított a barátai előle, ami jól is esett, mert mindig csak dicsért.

Amikor játszani szoktunk csapatban többen közösen mindig TS-ezünk (Team speaker) ,de a fiú inkább a Skypeot helyezték előnyösebbnek a játék mell. (Végül igazuk volt, mert nem laggol Skype mellett a játék,mint ts-nél, ami nagyon jó) Aztán felvettem Bencét és behívott a csapat többi tagjához, ahol megismerkedtem a barátaival. Ott beszélgettem és igen jól ki jöttem velük , még a mai napig és nagyon kedvelem a társaságukat és jó velük játszani is. Most már hivatalosan is úgymond a banda tagja vagyok. Mikor ismerkedtünk felmerült bennem a kérdés, mivel nagyon fiatal hangokat hallottam, vajon mennyi idősek lehetnek? Így bátorkodtam feltenni ezt a kérdést. Hát kb 7-en voltunk és az átlag életkor 16 volt. Nem zavart, mindig is jobban kijöttem a fiatalabbakkal. Szerencsére volt egy velem egyidős srác is a bandában, akivel jobban elkezdtünk beszélgetni. A srác neve Martin és így csoporton belül dumálgattunk és tökre jó volt, mert a zenei ízlésünk egyezett, aminek nagyon örültem. Aztán kiderült még 1-2 dolog, pl dobol és nem rég csatlakozott egy zenekarba, ahol épp klipet is forgattak akkor. Sokat beszélgettünk privátban is  fenn. Nem szeretem a skypet, de miatta állandóan azon lógtam, még a telefonra is rátöltöttem. Imádtam hogy hobbi, érdeklődési kör, zene, szinte egyezett, korban is egyeztünk és olyan jó volt ilyenekről dumálni. És a hangját is imádtam. Sokat mesélt, hogy épp mi volt felvételen vagy forgatáson és tényleg felvillanyozta a napom, amikor beszélhettem vele. Ha nem voltam fenn sokéig LoL-on mindig megdorgált,hogy ne liferkedjek olyan sokat. Vagyis kicsit kockuljak velük,mert hiányzom a  csapatból.

Aztán egy alkalommal, mikor mentem fel (ez kb megismerkedésünk után 1-2 hónapra rá lehetett), Bence egy linkkel fogadott,hogy nézzem meg. Mikor benyomtam egy youtube-os videojelent meg a képernyőn és pár másodperc után egy zenekar kezdett el zúzni. Meglepődtem, mert tudtam, hogy ez nem Bence ízlése ennyi idő után már ismertem ennyire. Mikor a klipben megláttam a  dobost, megdobbant a szívem és le se tudtam venni róla a szemem. Utoljára ilyen 7 évvel ezelőtt esett meg velem, amikor első látásba beleszerettem az exbarátomban gimi első évében.  Miután végighallgattam, imádtam, tombolt a zene a fülembe, nagyon tetszett a stílus,nem a megszokott amit általában hallgatok,de nagyon bejött.  Meg is kérdeztem Bencét ez honnan jött. Ekkor mondja, hogy kész lett Martinék klipje és ez az. Ekkor mint a villámcsapás lerökönyödtem, mert beugrott, hogy igen. Mondta Martin, hogy klipet forgatnak, de akárhányszor nyüstöltem, hogy mutassa meg mondta,hogy még dolgoznak az anyagon. És a következő, a mi eszembe ugrott, hogy dobos és ha ez a klip az ő bandájuké, akkor az a srác a dobok mögött Martin lesz... Igen bár már hónapok óta beszélgettünk csak a hangját hallottam és nem is jutott eszembe hogy esetleg kérjek tőle egy face elérhetőséget vagy képet, hogy hogy néz ki. Igen a klipben találkoztam vele úgy mond először. De ahogy ismét újra és újra néztem a klipet, és próbáltam a srácot összedolgozni az emlékezetemben lévő hanggal, valahogy nem sikerült elhinnem, hogy ez a cuki, istenien helyes pasi azzal az érett férfias hanggal rendelkezzen.Emlékszem akárhányszor elképzeltem őt mindig kicsit az a tipikus gamer fiú volt a fejembe... duci, pattanásos, pufi arccal. Erre egy jóképű, daliás, dögös pasi fogadott a képernyőn. Aztán még aznap Bencével is szóba jött a  facebook téma így bejelöltem és mondta Martin fenn van nála. Nah mondom akkor lecsekkolom, tényleg ő -e az. És igen egyből meglett a hercegem, és igen a képe a klipben szereplő háttér és a dobok voltam ami mögött ült. Amint bejelöltem jött is a válasz, hogy ismerős visszaigazolta a kérelmet. Meglepődtem, rá is írtam tudja-e ki vagyok. Természetesen tudtam, aminek nagyon örültem és azóta  nap óta... Hmm ha belegondolok lassan 2 hónap telt el és minden nap facen beszélgetünk ♡(˃͈ દ ˂͈ ༶ )

Ráadásul Martinnal és Bencével olyan jól összebarátkoztunk, hogy azt tervezzük meglátogatjuk egymást. Én mondjuk már személyesen találkoztam már Martinnak, erről majd egy másik bejegyzésben írok később vagyis legközelebb. Bencével meg elvileg KarácsonyiConon fogunk idén összefutni, aztán nyáron szeretném, ha sikerülne egymáshoz eljutni mert nagyon jó lenne. Amúgy persze Bencével is igen sokat beszélgetünk, nem csak Martinnal. Ráadásul imádom, mikor Bence úgy fogad Skypeon,hogy "Szia Gyönyörűm!" Sokat segít nekem a játékba és Bence trainingel,hogy a többi lanen is megálljam a helyem, ami nagyon jó, pert jó tanár. Rettenetesen örülök és szerencsésnek érzem magam, hogy egy játék kapcsán ilyen jó barátokat lehet szereztem. Szóval nagyon remélem, hogy sikerülnek ezek a talik. Mondjuk már ősszel úgy volt Bencével megyünk Martinhoz, de szegény srác elszakította a térdszalagját így otthon maradt és egyedül nem szerettem volna elmenni, plusz az olyan fura is lett volna, nah de mindegy.  (◡‿◡✿)

Tömören és röviden, érdemes játszani játékokkal,mert bár sok degenerált lapul a játékkarakterek mögött, néha igazi kincsekre találhat az ember! (＾∀＾ )

Gyönyörű barátság kezdete

Üdvözlök mindenkit ismételten! ^^

Már egy jó ideje nem írtam. Életemben először olyan nyaram volt,hogy sok programom volt és eljártam itthonról . Ami nálam ritka volt,mert régen mindig itthon kuksoltam nyáron és arra vártam mikor hív a barátom,hogy találkozzunk vagy ilyesmi. De ez a nyár ellenére nagyon ritkán esett meg, nah de félre a múltat új életem van! \(^▽^ \ )
Hogy miért is,mint írtam a drága Bauval (gyerekkori barátommal) ismét egymásra találtunk és a nyáron együtt töltöttük. Mármint oké volt 3 randi, de aztán maradtunk a barátságnál. De legalább a nyár folyamán nem voltam egyedül. Sokat voltunk strandon, nyári programokon, és a kedvencem,hogy találtunk egy jó kis játék termet. Vagyis egy új kis iszogatós helye,ahol van billiárd, csocsó és dárc. És meg tanultam biliárdozni a nyár alatt. És mindezek mellett kaptam egy nagyon jó barátot,akire számíthatok a bajban. Ha egyedül érzem magam szólok neki és összejövünk biliárdozni vagy iszogatni esetleg elmegyünk a másikhoz és filmezünk vagy hmm... mindent lényegében ( ´ ▽ ` )ﾉ Ohh és néha egymásnál is alszunk,ami szerintem tiszta jó,mert jó valaki mellett ébredni, még ha csak barát is az illető.

Nyáron volt olyan,hogy egy blogon olvastam egy játékról,amit muszáj volt kipróbálni és hát szóltam drága Bau barátomnak, hogy át kéne ugornia, mert van egy tuti programom számunkra. Így hát elmenetünk a boltba hogy bevásároljunk az estére. A játék neve: Sárkány játék. A lényege az, hogy nézd meg az Így neveld a sárkányod című animációs filmet és akárhányszor kimondják,hogy sárkány igyál egy pohár alkoholt. Hát mivel nem szoktam sokat iszogatni így gondoltam letöltöm inkább a sorozatot gondoltam a 20 perces kis részben kevesebbszer mondják majd ki a sárkányt,mint a filmben. Hát nagyon tévedtem... Még a boltban is úgy gondolkodtam áhh nem kell sok pia,vettem 3 üveg rosét. Hát az első 3 percben csak 15ször mondták ki azt a szót,hogy sárkány és az első üveg rosé és már a második is félig üres volt. Ráadásul nem kupicás poharakat használtunk,hanem annál egy kicsit nagyobbat és szinte tele töltöttük mindig. Az a 3 perc alatt elfogyasztott hirtelen pia olyan gyorsan kijött rajtam hogy egyből  röhögő fázisba estem, majd ezután kemény 10perc rész nézés után a piánk elfogyott és én már sírva könyörögtem,hogy ne mondják ki azt a  szót. Persze Bau aki bírja a piát csak pislogott és aranyosan mosolygott,hogy én ilyen gyorsan kiütöttem magam. Volt olyan,hogy egy mondaton belül -3-4szer mondják ki a szót és le kellett állítanom a részt,hogy egyrészt tudjak tölteni és inni. Aztán a végén pia nélkül folytattuk a nézést és 6 részt végig néztünk. A végén csak röhögtünk,hogy hányszor kellett volna még innunk és kb. milyen mennyiségű piát kellett volna ehhez vennünk (>.< )
 Amúgy később meg számoltam hányszor mondják ki az első évad első részében, hogy sárkány: 58szor. Mivel gólyaavatón ezt a játékot bevetettem úgy,hogy a csapatból 3 lányt kiválasztottunk és egy 5 perces részt meg kellett nézniük és megszámolni hányszor kellett inniuk vagyis hányszor mondták ki a sárkány szót. És ennek a játéknak volt a legnagyobb sikere az elsősök szerint ( ^-x-^)
A másik nagyszerű dolog a nyáron az az új kis barátom és lakótársam a szobámban. Ugyanis Júliusban elhunyt a 2 éves aranyhörcsögöm és mivel én nagyon állatbarát vagyok és nem szeretem ha egyedül vagyok a szobámban így újabb barátot szereztem be. Már kiskorom óta van háziállatom.

Régen aranyhallal kezdtem, mostanában hörcsögeim voltak,de volt kutyusunk is , aki 3 éve eltávozott közülünk .  Fidó az álom kutyusom volt minden szempontból. Ugyanis a kedvenc kutya fajtám egyik jeles példánya volt (angol cocker spániel) és nagyon szép arany bundája volt és rettenetesen okos volt. Ha valaki szomorú  vagy beteg volt mindig mellette volt és virrasztott, tartotta bennünk a lelket. De szegényke 7 évesen daganata lett és meg kellett műteni és a műtét után pár napra rá elhunyt. A mai napig nem dolgoztam fel a halálát és rettenetesen hiányzik.Néha elfelejtem,hogy nincs már,de hallom ahogy kopognak a körmei a parkettán vagy épp csörög a lánc a nyakában. ｡ﾟ(ﾟ^△ ^ )ﾟ｡

Nah de egy kis történet az új társamról. Augusztusban a húgommal és Bauval elmentünk be a városba vásárolgatni és mivel a húgomnak be kellett ugrania egy kis szénáért és tápért a nyuszijának az állatkereskedésbe, mi is vele tartottunk. Szokásomhoz hívem mindig megnézegetem, az állatokat és akkor láttam,hogy sok tengerimalac van. És ekkor megpillantottam őt egy nyuszika társaságában.

Egy kicsi két színű,rövid szőrű tengerimalacot. Még sose láttam olyan színűt azelőtt. Ugyanis az én drága Nobum (igen ez lett a neve végül) zsemle színű bundája és egy nagy csíkban a nyaka után és a orránál foltban fekete. Egyből belé szerettem és nem bírtam otthagyni a kereskedésben így elő a pénztársa és ... hopp nem volt annyim.Így húgomtól kértem kölcsön és máris hozhattam haza az új kis barátom. Mindenképp valami japán nevet akartam adni neki és mivel tudtam fiú így a Nobu mellett döntöttem.Persze Baunak rá kellett kontráznia és ő csak azért is Szotyinak hívja és még hallgat is rá ... (￣ᆾ￣; ) Az elején Nobu a hörcsögöm régi kétszintes ketrecében lett elszállásolva,de mivel persze kicsi az egy tengerimalatnak így mindig kiengedtem a szobámban egy elkerített részre. Mikor megszokta már a közelségem,és hogy jobbra balra mászkálok, így elvettem az elkerítést és engedtem, hogy szabadon mászkáljon a szobámban. Persze az elején félt,de megszokta. Hamar növekedett így sos-ben ketrecet akartam neki csináltatni,de nagypapámnak eszébe jutott,hogy unokahúgomnak nyuszija volt és náluk van a régi nyuszi ketrec, hát gyorsan szereltettem rá 4 lábat és hoztam is haza. De hogy ne legyen unalmas a kis hely Nobunak így betettem neki  a hörcsögketrecet és a második emeletre betettem egy régi pólóm és kitömtem ruhaanyagokkal,mert azt észrevettem imád elbújni. Imádja az új helyét és már olyan ügyes,hogy ha leveszem a  ketrecrészt az oldaláról és csak a műanyag marad akkor már kitud mászni magától ha úgy gondolja illetve egy kis cipős doboz segítségével vissza is tud mászni.

Tegnap rájött,ha belekapaszkodik az ágyamra terített ágyneműbe feltud mászni az ágyamra és élvezi,hogy felmászik majd beugrik a helyére. Imád az ágyam alá bebújni és bújócskázni,fogócskázni. Már megtanulta milyen a hűtő hangja ah kinyitjuk és egyből jelez,hogy akkor ő kér zöldséget. Meg reggelente ébreszt és olyankor odaszalad a ketrecnek azon részéhez ahol láthat és ott áll és mondja a magáét és vár,hogy felüljek és köszönjek neki. Egyszerűen imádom a drágámat,bár néha felhúz mikor megrágcsálja pl az utazótáskám megy a füzetem vagy a hajam mert szénának nézi a szőke miatt,de amúgy imádom.Remélem hamarosan elkezdhetem neki a trükkök betanítását,mert eddig azt vettem észre tanítható :)

Meg ami vicces, hogy az egyetlen hímnemű egyed akit elfogad és akivel játszik és nem bántja az Bau, a többieket megtámadja. Anyu párját is, az exemet is... Mondjuk igaz amikor hazahoztam és nyáron mindig itt volt velünk Bau és mindig játszott vele és ő kezdte el trükkökre tanítani gondolom ezért kötődik hozzá ennyire. Emlékszem Mindig mikor kivettem és Bau játszott vele Nobu mindig rámászott és zsutty lepisilte mindig ugyan ott. Szóval megjelölte,hogy ő a barátja vagy apukája nem tudom már,de anyu mindig viccelődik,hogy Bau a Nobu apukája én meg az anyukája. És íme pár kép róla :)

  Remélem jó sokáig társam lesz^^ Bár az elején sok ismerősöm mondta,hogy sok gondom lesz vele a sok vinnyogással,de én imádom a hangocskáját, ahogy ui-zik, mint egy kismalac.

Amúgy fura mert mindenki malacnak hívja röviden a tengerimalacot én meg tengerizem és anyu múltkor azt hitte a kukoricáról beszélek
(>.<)

Remélem mihamarabb ismét tudok mesélni,mert sok mesélni valóm van^^
Sayonara Minna!

Nyeregre fel!

Rengeteg új élményben volt részem az elmúlt napokban. Végre kezdem élvezni a nyári szünetet. Mert eddig mindig az volt hogy otthon ültem csak és nem csináltam semmit, nem jártam el . Nah ez idén nem mondható el róla. VÉGRE!! \(^∇^)/~ よかった.

Hétvégén Őrségi vásár volt. Igaz mi nem oda mentünk hanem egy közeli lovasudvarra. Ahol életemben először ültem úgy lovon, hogy nem állt előttem egy idősebb bajszos úriember és nem vonta előttem a lovat. Hanem életembe először rendesen lovagoltam. Bár bevallom a lovam nem csípett ahogy észrevettem,mert nem engedte hogy megsimogassam, szinte soha ,csak amikor kaparófának használt o(>.<)9A lovam neve,amúgy Véletlen volt. Egy gyönyörű fekete kanca. Elárulta a zsoké (mert az úriember eredetileg zsoké volt régen) szóval az oktató, hogy azért lett Véletlen a neve,mert nem betervezett lovacska volt és véletlenül talált rá és vette magához.
Szóval Véletlenről azt fontos tudni ,hogy mikor lovagoltunk nem igen akart engedelmeskedni. Mondjuk a gyerekek akik már gyakorlott lovagló tudással rendelkeztek,közölték velem ,hogy elég makacs egy nőszemély és lusta. Nah jah... olyan szinten kényelmes volt,hogy inkább legelészett ,mint hogy rám hallgasson. Néha direkt - oké csak szerintem direkt - úgy haladt ,hogy nekem keresztbe tegyen. Volt mikor egy bálát kellett volna kikerülnie,ehelyett úgy elment mellette ,hogy a lában fennakadt rajta. Aztán mikor az erdőben manővereztünk ,olyan szépen kiszámolta,hogy ő simán elférjen az ágyak között,hogy én azon aggódtam,hogy nem-e kaszabolnak szét a kiálló ágak. Mondjuk szerencsésen megúsztam 1-2 karcolással. Volt egy olyan szép húzása is a drágámnak,hogy mikor mentünk az erdőben a fák lombjai alacsonyan voltak. Nah ő gondolt egyet és eszik róluk menés közben. Én már lehajoltam ,hogy ne üssem eb a fejem, erre ő még inkább lehúzta az ágat és mikor letépte a faleveleket... DURR szemen talált az ág. Ok nem lett bajom,de nagyon mérges voltam utána Véletlenre.

Mindezek ellenére nagyon élveztem a lovaglást, a mezőn vágtát. De a legutóbbi baleset után már nem érdekelt ,rendesen irányítani kezdtem a lovat. Elég jól belejöttem. És a végén még hagyta is,hogy vezessem ,amikor már nem ültem a hátán. Rájöttem végül is határozottnak kell lennie a lóval. Remélem még kimegyünk lovagolni ,mert nagyon jó volt. Még az se zavart hogy másnak fájt a fenekem és a hátam, így is megérte.

Tegnap egy régi gyerekkori barátommal voltam. Róla annyit érdemes tudni ,hogy mikor még nagyon kicsit voltunk gyakran összejárt a két család ,mivel a faterok osztálytársak voltak. Szóval régen össze járt a két család és jól kijöttünk mind a ketten egymással, sok kép készült rólunk. De egyszer megszakadt a kapcsolat. (Anyu elmondása szerint apu nem szeretett vendégségbe menni és vendégeket fogadni.) Régebben mikor nosztalgiáztam a fotókkal  mindig érdekelt mi van a kis sráccal. Gimiben sikerült kiderítenem ,hogy hova járt általánosba és gimnáziumba és ,hogy focizik ,de semmi több. Aztán vizsgák alatt egy nap kedves Vargas barátom (fogadott bátyusom) elhívott sörözni. Ott találkoztam egyik volt szaktársunkkal is és két másik volt gimistársával. Én hűen adva magam félénkségemből adódóan nem mutatkoztam be.Elkezdtem beszélgetni a régi iskolatársakról és tudtam,hogy mind  ugyan abba a suliba jártak ,amibe a gyerekkori barátom is. És szép csendben vártam a NEVET. De csak nem jött szóval és hirtelen meghallottam a  vezetéknevet. Lumi szeme felcsillant és kérdeztem a teljes névre. Majd a szembeült srácok közül az egyik dadogva mondta,hogy igen majd rámutatott a mellette ülő srácra. Ledöbbenten néztem ,hogy bakker ő? Nem hiszem el másra emlékeztem képek alapján. Mivel volt egy cuki képem megmutattam neki,de azon a képen nem látszott az arca,mert épp letepertem a földre a kis srácot. Mikor rákérdeztem azokra a dolgokra amiket tudtam róla mindre helyeslő választ adott. Még mindig nem tudtam felfogni,hogy ő lenne az. Elkönyveltem úgy,hogy csak ugyan az a nevük. Végül mikor elmentem és anyunak meséltem róla kiderült,hogy tévedtem és tényleg az a fiú volt az a kis fiú ,akivel gyerekként sokat játszottunk. Még aznap elkezdtünk dumálni és ő is előkereste az otthoni képeit. Szóval jah 18 v után ismét találkoztunk. Persze kiderült ,hogy nem egyszer összefutottunk már csak nem tudtunk róla. Utána sokszor beszélgettünk és hétvégén jött a kérdés ,hogy lenne-e kedvem találkozni, amibe bele is mentem.
És most ami tegnap történt. Mivel én szeretek csocsózni először a kocsma ahova betértünk csocsózást rendeztük le. Nah elviekben ő nem csocsózik ,ahhoz képet kikaptam ｡ﾟ(ﾟ´Д`ﾟ)ﾟ｡ Utána mentünk a kövi helyre ahol biliárdoztunk. Nah én ha évente egyszer biliárdozom... ez mondjuk a játékomon meg s látszódott. Kikaptam,de rendesen. A végén nálam a cél nem a golyók belökése a lyukba hanem a megfelelő golyó eltalálása. Szép délután volt egy fura,zavaros estével zárulva. De az utóbbi legyen az én titkom. ( ^ x ^)


Ma volt szerencsém egy fotózáson részt venni. Nem nagy dolog,mert csak az egyik osztálytársammal voltam akinek a hobbija a fotózás. Eddig mindig csak csendéletet fényképezett és mikor beszélgetésül szóba jött a  modell fényképezés és megkért segítsek neki. Én mindig kiakartam magam próbálni ebben így bele mentem. Az egyik régi ,elhagyatott gyárépületbe mentünk,ahol én még soha nem jutottam be. Kívülről egy kicsi lerobbant épületnek tűnik,ám mikor bementünk a területre rá kellett jönnöm tévedés. Egy hatalmas épület több kisebb épülettel együtt. Amilyen ijesztő volt a hely a sok törött ablak, a rengeteg galamb és a szanaszét hagyott dolgok miatta, még mókás is volt a fotózás.

Bár az egyik gyárcsarnok emeleten sikerült egy szögbe úgy belépnek,hogy a kedvenc cipőm talpa felhasadt, még így is jó volt. A sráccal 3 órát töltöttünk ott ,mászkáltunk, körbenéztünk és csinált pár képet is. Oké összesen kb 200 képet,de ebben vannak homályos, grimaszos képek is. De nagyon élveztem az ott töltött időt,bár az elején rendesen be voltam szarva ,meg a végén is mikor lementünk a pincébe... De legközelebb ha megyünk fényképezni jobban felkészülök,mert igen csak nem tudtam sokszor mit kezdeni magammal és a környezetembe talált dolgokkal. De remélem lesz még ilyen alkalom.