New York City avagy " It's so easy" ...

Először pár sort engedjétek meg a 2. munkahetemről. Hétfőn Kolumbusz Kristóf napja volt. Normális esetben ez munkaszüneti nap, de nem az én host családomnak. Mivel tv-nél dolgoznak így nekik ezen a napon is dolgozniuk kellett. Suli nem volt, így a 2 gyerekkel voltam egyszerre itthon, eddigi heteim legrosszabb napja volt. Folyamatos hisztik, visítások, raplik. Pedig erre a napra terveztem egy kis játéknapot a fiúknak más gyerekekkel, de Brayden büntetése az lett, hogy itthon maradtunk, hogy megtanulja mindennek következménye van. Szerencsére a hét további részében nagyon jó gyerekek voltak. És ez maradt is következő héten is.

Október 15.-én útra keltem egyedül New Yorkba. Vonattal mentem, az állomásra autóval érkeztem, mert gyalog elég szép kis séta lett volna. A host anyukám oda adta nekem a vonatbérletét, hogy azzal tudok majd közlekedni, így nem kerül nekem költségembe az utazás. Bár furcsállottam ezt, hiszen a magyar rendszernél elég rendesen ellenőrzik a jegyeket és bérleteket. De megnyugtatott nem lesz gond vele. Ez nagyon jól jött mert egy oda út kerekítve 10 dollár.

Első vonatozásomnál kikisért Alyson és Brayden az állomásra. Meg kell jegyeznem mielőtt a vonatra szálltam kaptam egy kis segítséget, mit hogyan működik Amerikában. Miként jutok, majd el oda ahova megyek. Ha nem lenne bérletem, akkor jegyet az automatából kéne venni, itt nincs fülke, mint otthon ahol vehetsz jegyet. Az állomás igen egyszerű 2 vágány van. Megtudtam elég csak felmutatnom a bérletet, nem kell odaadnom a kallernak. Ő meg előhúz egy kis buszjegyre hasonlító jegyet, kilyukasztja, majd az ülésem elé teszi, ezzel jelezve, hogy én ellenőrizve lettem.

Mikor begördült a vonat hirtelen, nem tudtam mi az. Inkább hasonlított egy hatalmas konzervdoboz és metró szerelemgyerekére, mint vonatra. Ez egy teljesen nyers fémszínű vonat. Rajta van egy amerikai embléma, pár szám. De eléggé úgy nézett ki, mint valami atombiztos guruló szerelvény. Nagy bánatomra se wifi, se konektor nem volt a vonton, de legalább kiírta hol vagyunk és mi a kövi megálló. A végállomás az én úticélom is volt, Penn Station. Szerencsémre pont a koncert helyszíne alatt volt a vonatállomás, így ha nem lett volna más programom csak felkellett volna lifteznem az emeletre. De engem várt Rin, a thai barátosném. Az ő host családja Queens-ben lakik így neki is közel volt Manhattan.

Hamar megérkeztem az állomásra, Rin küldte a fényképet hol van éppen én meg megkerestem. Mikor találkoztunk megegyeztünk el kell menni kajálni, mert egyikünk sem evett ebédet. Mivel fogalmam se volt mit ennék így megkérdeztem Rint. Ő valami thait vagy koreait akart enni. Így jött az ötlet, keressük meg a koreai negyedet. Szerencsénkre 2 utcával arrébb volt így 5 perc se volt gyalog. De azottani éttermek mind nagyon drágák voltak. Találtunk egy kis ázsiai boltot, ahol Rin megtalálta a kedvenceit otthonról és meg pár japán különlegességet. Vettem is egy epres ramune-t (sima szénsavas üdítő) és halloweeni epres pockyt (nem tudom hogy csináltam, de megálltam, hogy egyszerre mind befaljam, büszke vagyok magamra, és ilyet még vennem kell, megígértem valakinek, hogy majd kap ilyet. Karácsonyig várnod kell Tomi! ). 

Ezután benéztünk egy koreai könyvesboltba. Ekkor találtunk rá egy kis ázsiai BBQ kajáldára, ahol én kiválasztottam a leírás szerint egy NEM csípős csirkét rizzsel és omlettel. Rin valami csípősebb ízt kereset, aminek az lett a vége, hogy az én csirkém csípős volt, bár Rinnek nem. Rin kajája meg még neki is túl csípős volt. Ezután nekifogtunk megkeresni a Times Squert. Útközbe minden nekünk tetsző boltba bementünk. Disney, Gamer, Line Friends, I love NY,…Végül elérkeztünk a célunkhoz és rá kellett jönnünk, bizony eltelt az idő és nekem indulnom kellett vissza. Lassan kezdődött a koncert, ami miatt jöttem igazából.

 

Végre teljesült egy kicsiny vágyam és élőben hallhattam 2 nagy kedvenc zenészem, Duff-ot és Slash-t. Ugyanis Guns'n'Roses koncert volt a Madison Square Gardenben. Még akkor vettem meg a jegyet rá, amikor otthon voltam. A Madison Square Garden a világ egyik legismertebb sportcsarnoka, kb. 20 ezer ülőhely található benne. Jelenleg a New York Knicks kosárlabda- és a New York Rangers jégkorongcsapatok otthona, de számos nagyközönség előtt zajló eseménynek is helyt ad, mint például a koncertemnek is. A bejáratnál kidobók és fémdetektoros kapuk fogadtak. Átnézték a táskámat is. 

A jegyemmel engem az 5. emeletre küldtek fel, azt hittem sokat kell majd lépcsőznem, de szerencsémre mozgólépcsők fogadtak. Végül mikor felértem egy hatalmas folyó fogadott tele emberekkel és árus pultokkal. Nem akartam egyből vásárolni, inkább megvártam, amíg megtalálom a saját szektorom. Az épület túloldalának a végében volt az én részem, szerencsémre közel a női mosdóhoz. Ekkor már bemertem állni egy sorba, ahol döbbenet volt, hogy egy fél literes italért mennyit fizettem, meg egy kis zacskó chips-ért, mert kaját nem engedtek behozni magammal. Majd elfoglaltam a helyemet a szektoromban.  

 Tökéletes kilátás nyílt a színpadra, nem bántam meg, hogy kicsit drágább jegyet vásároltam. Anno jegyvásárlásnál megnéztem pár felvételt a koncertjeikről és a könyvből is valami derengett és végül igazam is lett. A színpad jobb sarka Duff-é volt. Így láthattam mindig, bár ő nem az az egyhelyben álló típus, de a legtöbbet ott volt, hisz a mikrofonja is ott állt, ha vokálozott, oda ment vissza. Visszatérve a koncert előtti dolgokhoz. Egyedül érkeztem a helyemre és ez a mögöttem ülő 2 pasas is megjegyezte maguk között. Noh meg azt, hogy fiatal vagyok, tetoválásom van, mit tudhat egy ilyen fiatal lány erről a zenéről? Tették fel a kérdést, nem törődve azzal, hogy én érthetem is, amit mondanak. Tény nem hallogatom őket 20 éve és még csak tervbe se voltam mikor befutott a csapat, de én akkor is szeretem a zenéjüket, még ha egy kicsit megkoptak és megöregedtek. Mindegy is én jót mosolyogtam rajtuk.

Fura volt belegondolni, hogy ülő koncert lesz ez. De néha jól jött, hogy van székem. Ugyanis amint elkezdődött a koncert mindenki felállt és állva hallgatta kedvencét. Néha a számomra nem igazán ismert számoknál leültem, hiszen előtte 5 órát sétáltunk a városban Rinnel. De minden kedvencemnél állva énekeltem és közben videóztam vagy fényképeket is készítettem. Szerencsére ez az au air telefon jól bírta. Az egésznapos fényképezés és netes térkép használat ellenére is kibírta a sok videót, képet és hangfelvételt is és még navigálni is tudott haza az állomásról.

Szerencsére 8 órakor el is kezdődött a koncert. Mikor megszólalt az első pár hang már tudtam, ez az én számom lesz és ahogy a többiek, én is pattantam fel a székemből. Aztán megjelentek és tudtam, ez bizony az. It's so easy! Duff már a színpadon volt és gitárját pengette, reflektor rá irányult. A szívem megdobbant. Ott van ő! Aztán Slash és Izzy és felbukkant, végül Axel lépett a színpadra. A közönség egyből együtt énekelt a bandával. 

A számok közben feltűnt, hogy kb 2-3 számonként egy mini solo-t vezettek be vagy épp egy szóló részt jobban elnyújtottak a számban. Ezalatt Axel eltűnt a színpadról és átöltözött. Valahol 7-nél abba hagytam a számolást. Persze rohangált és meleg lehetett a reflektor alatt, de akkor is durva mennyi ruhát elhasznált, és nem csak pólókat, nadrágot, még fejfedőket is cserélte. Közben megfigyeltem, a többieket is a koncert alatt. Duff 1-szer váltott ruhát, ami annyi volt, hogy egy kalapot és egy öltönyt vett fel. Slash végig ugyan abba a ruhában tolta. Az egyik közeli felvételnél látható volt, hogy a nadrágjának a lábközénél a farmerja ki van szakadva, nem kicsit (⌒▽⌒). Izzy 2-szer cserélt ruhát csak. A dobost és a szintis csajt nem is figyeltem. Számomra ők nem voltak olyan fontosak. 

Az emlékeimben a youtube-os felvételekben hallható hangzás maradt meg, azóta Axel hangja kicsit máslett, de legalább a hangzás megmaradt. Bár öregebbek lettek és meglátszanak a sötét évek nyomai a srácokon, de a hangszeres dolgokat nagyon szerettem most is. Persze ha van érzéked a zenéhez kihallható, ha félre nyúlt az illető. Ez itt is meg volt és volt egy nagy baki is. Axel a November Rain-nél elfelejtett énekelni. Persze a közönséget nem zavarta énekelte helyette is. De ő nem hagyta. Leállította a zenét, majd elnézést kért, hogy kicsit megváltoztatta a dalt, és megköszönte a szép kisegítést, majd elkezdte újra és énekelte is már. Ennek ellenére is nagyon szeretem még mindig ezt a számot. És nem tudom, hogy olvassa-e sorokat az, a ki majd ehhez társam lesz. De bárki is vagy tudd,: (」゜ロ゜)」 Ez a szám az esküvőnkön is lesz!! (bár tudom szomorú szám. de imádom).

Örülök, hogy bár távolról is, de láthattam és hallhattam élőben a kedvenceimet a színpadon. Duff és Slash örök kedvenceim maradnak a zenei életben. 

Slash szólói élőben gyönyörűek és ámulatbaejtő voltak. Eszembe juttatta azokat az éveket, amikor Hussi gitárjátékát hallgattam régen vagy mikor a gitárjátéka ringatott álomba. Hiányzik a zene, az ilyesfajta élő zene az életemből. 

Én naivan még magammal hoztam Duff életrajzi könyvét, hát ha mázlim lesz és sikerül elkapnom egy autógramm erejéig. De sajnos a koncert befejezte előtt el kellett hagynom a helyszínt, hogy elérjem a vonatomat. A mellettem ülő a neten megtalálta a setlist-et a koncertről, ami tényleg olyan sorrendbe jöttek, így tudtam, hogy az utolsó számról és a ráadásokról maradtam csak le. Amit nem sajnálok, mert az összes kedvencem volt már. Bár tudtam, hogy a koncertből nem sok van hátra, de még sem akartam 1 órát várni, hogy utána még 1 óra vonatozás és még 15 perc autóvezetés. Így is nagyon fáradt voltam és hajnali fél 1kor kerültem ágyba úgy, hogy aznap fél 7kor keltem, hogy felébredjek és elkészüljek meló előtt. Kicsit így is fáradt maradtam.

(A videókat nem engedte feltenni, mondván, hogy túl nagyok, majd később youtube segítségével beszerkesztem őket)