Autókázás Amerikában

Már 10. hónapja élek kinn Amerikában és egyre csak 1 gondolat ugrik be újra és újra. Írnom kéne az Amerikai vezetésről, mert még mindig meg tudnak lepni, hogy ekkora bajok vannak a fejekben itt, hogy bizonyos törvényszerűségek, nem egyértelműek a sofőröknek. Így hát ma erről fogsz olvasni tőlem.

De előtte egy kis ízelítő az otthoni tapasztalatokról. Mielőtt kijöttem, nekem papíron 6 éve jogosítványom volt. Ebből a tényleges vezetési tapasztalatom nagyon minimális volt. Konkrétan csak az utolsó 2 év. Ugyanis még 18 évesen elkezdtem csinálni a jogsit, amit 2 év alatt szereztem meg. Ennek oka az volt, hogy saját pénzből fedezettem az oktatást. Ezért suli alatt diák munkákat vállaltam és lassan, de összeszedtem rá a pénz. Végül a második évem lejárta előtt megszereztem a jogsit. Ezután vagy 2-3 évig semmit nem vezettem, mert nekünk nincs kocsink.

Később anyu párjának volt egy régi Suzuki Swift-je és mivel már nagyon volán mögé ültem volna. Így egyik alkalommal megkértem, had vezessek egy olyan szakaszon, ahol nincs nagy forgalom és nem gáz, ha bénázom. Volt olyan is, mikor már az akkori páromnak lett autója, hogy néha-néha kivitt Teskándra gyakorolgatni a kis Opeljéval, de azt hiszem abból nem sok volt, mert nemsoká szétmentünk. ( Nem a vezetési stílusom miatt! )

A legtöbb tapasztalatot az autókkal kapcsolatban Irénnek köszönhetem, aki a legutóbbi párom édesanyja. Ugyanis nekem volt jogsim, Tominak nem, viszont szerettünk utazgatni és gyorsabb és olcsóbb (vagy lustább?) megoldás volt autót használni, mint buszra/vonatra várni. A mai napig nem értem, hogy engedhette meg nekem, hogy vezessem a kis Daewoo Tico-ját a legelső alkalommal. Hiszem a vezetési tudásomat nem ismerte, de ő megbízott bennem és megengedte rengetegszer, hogy használjuk az autóját.  Innen is utólag köszönöm neked azt a rengeteg bizalmat!

Szóval az utolsó 2 évemben otthon egy Daewoo Tico-t vezettem, ami egy kicsi és öreg autó, de szerettem vezetni. Bár légkondi a letekert ablak volt és a zenét régi kazettás lejétszóval lehetett élvezni (de hála a mai technikának ezt meg lehetett oldani modernebben) és bár semmit se ért a ködlámpája és nem lehetett vele száguldani, de tökéletesen megfelelt az utazásainkra. Így szereztem tapasztalatokat esti- , ködben-, esőben-, hóban- és jégen való vezetésből.

Aztán megérkeztem Amerikába. Otthon csak kézi váltós autókat vezettem így kicsit tartottam milyen lesz itt automatát vezetni. Már az első napon a családnál bedobtak a mély vízbe. Ugyanis hétfőtől a gyerek suliba ment és nekem kellett vinnem suliba, így tudnom kellett vezetni. Egy Ford Fusion-t kaptam, az apuka beült mellém és elvitt kicsit kocsikázni. Nagyon hamar megszoktam az autót, csak a tájékozódási készségemmel volt gond, ezért lett később a Vaze a legjobb barátom a kocsiban.  Ha jól emlékszem aznap 3szor vezettem és a 3. alkalomnál fordult előtt, hogy váltani akartam. 

Az a kisautó jó volt, megtanultam vele parkolni, végre gyorsultam és élveztem a vezetést. És az első balesetemet is vele éltem meg.  Igen volt balesetem idekinn, kétszer is! Ebből egyet én okoztam a másiknak áldozata lettem, utóbbinál egy másik autóval, erről később.

Nem sokkal a tükör megjavítását követve a család eladta a Fordot, mert már öreg volt az autó. Ez volt Jeff ( a host apuka ) autója, még a gyerekek előtt. Épp csak a tél beköszöntött, de egy új autót raktak alám, egy fiatal Hyundai Sonata-t, ami egy álom. Nem kulcsa és nagyon halk, az elején sose hallottam mikor van elindítva vagy kikapcsolva. Sokkal modernebb volt, mint a Ford el is lettem kényeztetve vele. Ülés és kormány melegítő és hűtő funkciók több fokozata, többféle módon állítható ülés, okostelefonos vezérlőpult (hangvezérléssel akár és telefonnal való autó önindítás/leállítása), tolató kamera +automatikusan a szélső tükrök  beálltak tolatáshoz (szegélyhez parkoláshoz a legjobb segítőtárs). Szóval mi tagadás fullos az autó és hiányozni fog ha hazamegyek. Viszont ennyi idő után is kihallom amikor megvan a motor  fordulatszáma és váltani kéne, de nem tud, mert nem ez van beállítva neki a rendszerébe. Ez az oka, hogy azt vallom, hogy a kéziváltós autót jobbak!

Most térjünk át a tényleges témánkhoz. Amerikában való vezetésről. 

1.) Parkolósáv 

Az első vezetésemnél én mindig elhúzódtam a jobb szélére, hisz nem voltak kijelölve a parkoló helyek oldalt és nem tudtam, hogy azért olyan széles az út, mert amúgy ott parkolnak. A forgalmasabb utakon, amit én főútnak hívnék konkrétana parkoló sávot is megduplázták, hogy ha kiszállnak az illető teljesen nyitott ajtóval, se akadályozza a forgalomba lévőket. Ami szerintem nagyon jó ötlet.

2.) Táblák felirattal

Amíg otthon mi biflázzuk a különböző piktogramok jelentését, addig itt ezzel nem szórakoznak, mindent kiírnak szöveggel a táblákra. De olyan szinten kiírnak mindent, hogy néha fáj, hogy ”De miért? Ez nem egyértelmű?” És itt arra gondolok, hogy az autópályák ki és behajtó kapujánál ki van írva, hogy „Enter Only” illetve „Exit Only”, iletve ezt tetézve a „Do Not Exit”  , „Do Not Enter”  vagy a „Wrong way” táblákkal, mert ezek árosával vannak kirakva. Szóval ha nem volt egyértelmű, hogy az ott a bejárat, kiírják a másik oldalra, hogy nem kijárat. Csak, hogy biztos legyél benne, mit jelent az előző tábla, de hogy biztos légy a nyilak az irányt is mutatják az aszfalton. (kivételesen nagy bevásárló központokban tényleg jó, hogy felvan tüntetve a be és a kijárat. De az autópályán nem egyértelmű, amikor csak egy irányból tudsz be és kicsatlakozni

Illetve a sebességet nem csak számmal, hanem számmal és szöveggel tüntetik fel, hogy tudd nem 40 krumplival, hanem 40 mérföld/órával mehetsz. Az autópályán, egyes helyeken a minimum és maximum is felvan tüntetve.

3.) Lámpák színváltása

Amíg otthon a megszokott piros-sárga-zöld-sárga-piros, addig itt más megoldást találtak ki.

Amerikában lámpák piros után zöldre, majd sárgára és ismét pirosra váltanak. Ami logikusabb, mert biztos tudod, ha sárgát látsz, akkor piros fog jönni. Nem pedig agyalsz, hogy ez zöld vagy piros lesz-e.

4.) Rettegnek a körforgalomtól

Nem tudom, hogy minden államban, de itt New Yorkban nagyon kevés a körforgalom és számukra ez a mumus. Pedig a legdurvább, hogy sokkal érhetőbben van megoldva, mint Európában. Konkrétam a körforgalom előtt már táblával jelzik, hogy az adott sáv, amiben vezetsz, mely irányokban tudsz kimenni. Ha még közelebb érsz a körforgalomhoz ugyan ez a jelzés az útra is fel van festve. Mikor már ott vagy, itt nem kell megállnod, csak elsőbbség adási tábla vár rád, illetve már záróvonal vesz körül, ugyanis ha kiválasztottál egy sávot utána az a záróvonal addig végig vezet, amíg ki nem hajtottál a körforgalomból. Nem tudom, hogy itt mi a szokás, de én mint otthon, a záróvonal ellenére is indexelek, az amcsikat sose láttam indexelni ( a britek a bekanyarodáskor is indexelnek).

5.) Megosztott sáv

Ezt a sávot utálom a legjobban és nem is értem miért létezik, hisz a legéletveszélyesebb sáv, amit kitaláltak. Konkrétan van egy olyan sáv, amit egyszerre mindkét forgalmi irány használhat kanyarodáskor. Ezt ne úgy képzeld el, hogy az egyik vége jobbra a másik balra kanyarodik. Nem messze tőlünk van ez ilyen sáv és 7-szer váltja egymást a kanyarodási irány lehetőség, nagyon rövid szakaszon. És nagyon sokszor láttam, hogy egymással szembe mennek az autók és nem várva meg a szaggatott vonal megjelenését, előbb ráhajt a sávra, mint lehetne és ezzel szembe találva magát a másik autóval, majd jön a ki a bátrabb vagy enged a másinak.

6.) Sáveltűnés

Ez is egy igen zavaró dolog volt számomra és sajnos elég gyakori ez a jelenség. A lámpánál még 2 külön sáv található, majd amint áthaladunk, a túloldalra hirtelen eltűnik a sávelválasztó és a két sáv egybe fésülődik, majd megszűnik az egyik. Ennek meg van az az előnye, hogy nem jár rosszul egyik sáv se, egyiknek sincs igazából elsőbbsége, viszont számomra zavaró, pont azért, mert nem tiszta a helyzet. Én ilyenkor mindig lelassítok, mindegy melyik sávban voltam és előre engedem a másik  oldalamon lévőt és jelzek, hogy besorolnék és reménykedem, hogy beenged a következő autós, ha az én oldalam szűnik meg, ha nem akkor beengedek egy autót magam elé.

7.) A kedvencem, széles parkolók

Mivel a többségnek nagy terepjárója van így a parkolókat is hozzájuk igazították. Amíg 2 nagy autó szarul parkol le és maguk közt hagyva 1 parkoló sávot én vígan beparkolók  a ”kis autómmal” úgy, hogy mindkét oldalról kitudom szedni a gyerekeket. Most már minden szívfájdalom nélkül beparkolok két nagy kocsi közé.

8.) Szélesek az utak

Mint a parkoló helyeknél, az utaknál is ezekhez a kocsikhoz igazodtak. Otthon gondom volt, hogy mindig nagyon az út széléhez közeledem a kocsival, itt vígan elvagyok középen

8.) Jobbkéz szabály nem létezik

Bizony, itt Amerikában nincs jobbkéz szabály. Itt az a szabály él, aki elsőnek érkezik a forgalomba az haladhat elsőként. Szerintem, ebben van logika. Kivéve, ha egyszerre érkezik a 2 autó és akkor megnézzük ki az okos és ki a szamár (mint a mondásban).

9.) Stoptáblák

Két fajta stoptábla létezik itt. A sima, ami nálunk is és a másik a „4 ways” stoptáblák. Utóbbi az egyenrangú útkereszteződéseknél alkalmazzák, hogy mindenkinek meg kell állnia és az elsőnek érkező mehet elsőnek és így tovább.

10.) Jobbra kanyarodás pirosnál

Ezt a szabály kb. 10-15 éve hozták be. Ez azt jelenti, ha épp piros a lámpa, de te jobbra szeretnél kanyarodni és nem jön autó, akkor simán kihajthatsz. Kivéve, ha tábla felszólít, hogy ne tedd!

Első pár hónapban, nem vettem igénybe ezt és türelmesen vártam. De sokszor kaptam türelmetlen sofőrt magam mögött, aki ledudált így elkezdtem alkalmazni ezt a lehetőséget. Néha vagy 4szer körbe nézek és meglesem biztos nincs-e tiltó tábla, mielőtt kikanyarodom.

11.) Bírságoló lámpák

Nem tudom, hogy minden kamerás lámpánál így van-e, de a környékünkön, minden olyan lámpa előtt, ami a szabálytalanság elkövetéséről képet tud készíteni egy jó 500 méterre előtte figyelmeztet egy tábla, hogy „Vigyázat fotó készülnek a következő lámpánál a szabálytalanságnál!”

12.) Bírság

Igen ebben is volt részem. Életem első bírsága egy heti fizumba kerül, mert áthajtottam a piros lámpán. Ami a vicc, hogy a szabálytalanság elkövetése után másfél hónapra rá érkezett a csekk. Az árában a durva az volt, hogy 50 dolcsi, mert átmentem a piroson, 50 dolcsi mert kiküldték a levelet és újabb 55 dollár adó… ez volt 155 dollár, több mint egy heti fizetésem 3/4-e.

13.) Sávok mennyisége

Nagyon ritka, ha egy út szakasz csak 2 sávos legyen (1-1 mindkét iránynak).  New Yorkban a „főutakon” (nincs náluk megjelölve melyik út sima út és melyik a  főút ) egy irányhoz 2-3 sáv tartozik. Az autópályán minimum 4 sáv van egy irányhoz. A barátaim Kaliforniából költöztek Long Islandra ott az autópálya egy irányához 5-6 sáv tartozik.

14.) Autópályán különleges sávok

Léteziknek speciális bal sávok az autópályán, nem minden szakaszon elérhető. Ez egy olyan szakasz, amit duplasávval zártak le és a mellette lévő savtól egy felfestett szigettel is elválasztanak. Ezeket a sávok 2 félék lehetnek. 1. féle a családi sávnak nevezik. Csak olyan autósok vehetik igénybe, akinek az autójában 5 vagy több fő ül illetve a másik a Carpool sáv, amikor 2-en ülnek az autóban. Ezeket a sávokat rendszeresen ellenőrik és keményen büntetnek érte, ha nem megfelelő mennyiségű személy ül az autóban.

15.) Autópályán előzés

Az autópályán mindkét irányból lehet előzni. Ezt még nem próbáltam, de már átéltem. Durván tudnak cikázni a sofőrök az autópályán és folyamatosan éberen kell figyelned, mert nem tudhatod, honnan bukkan ki mögüled az autó, hogy kikerüljön.

16.) Autóbérlés

Nem tudom mi miatt, de autó bérlése 25 év felett vehető igénybe. Illetve azokon a helyeken, ahol megengedik a fiatalabbaknak, hogy béreljenek autót felárat kell fizetniük, ami kb. 200 dollárt (közel 55 ezerforint).

17.) Inniés vezetni

Nem minden államban, de New Yorkban a szabály, hogy 1-2 pohárkával iszol, úgy még megengedett a vezetés. (Mivel nem igazán vagyok az az alkoholfogyasztó így még kipróbálni se próbáltam és nem is akarom ezt a lehetőséget. )

18.) Rokkant parkoló

Nem csak az útra van felfestve kékkel a jelzés, hanem a parkoló előtt egy nagy tábla felirattal is jelzi. Illetve az erre jogosult autókon a visszapillantó tükrön a jellegzetes kék ( kilincsre akasztós fityegőre hasonlító) jelzés figyelmeztet, hogy jogosult az illető a parkolásra.

19.) Postás autók

Két érdekesség is van a kisebb méretű postás autókkal kapcsolatban. Az első, hogy jobb oldalon van a vezető része, a másik, hogy, nincs ajtaja. Télen is ott fagyoskodik a vezető…

Ennek az oka, hogy régen a postaládák nem a házak mellett voltak, hanem az út mentén. Így a postásnak elég volt csak a postaláda mellé parkolni, kinyújtani a kezét a kocsiból és bele tudta helyezni a leveleket. (Amerikai lustaság faktor)

20.) Parkolás

Csak a városközpontokban vannak a pénz bedobálós parkoló automaták. Itt a kertvárosban táblákkal jelzik a helyek mellett, hogy mennyi időt tölthetsz ott, illetve szabad-e ott parkolni. Ugyanis nincs se várakozni tilos, se megállni tilos tábla, itt a „

21.) Kereszteződések forgalmas utaknál

A forgalmasabb utakon, amiket én főútnak nevezek feltűnnek a „Ne akadályozza a kereszteződést” táblák és emellé hatalmas X-el jelölik az aszfalton, ha lámpa miatt megállsz, ne állj oda! Ami szerintem nagyon hasznos lenne otthon is bevezetni ezt.

22.) Őrült biciklisek

Itt is mint ,otthon ugyanazok a szabályok élnek a biciklisekre. Viszont itt Long Islandon alig van bicikli út így a biciklisek az úton közlekednek az autók mellett. Ami még nem is lenne baj, ha nem lenne 90%-a tudatlan a kresszel kapcsolatban. A legdurvább, amit a leggyakoribb hiba, hogy a biciklisek a szembe jövő forgalommal közlekednek, az autósáv közepén, minden féle láthatósági vagy védő felszerelés nélkül. De ha ne adjisten a helyes oldalon közlekednek, akkor se az út szélén, hanem a közepén közlekednek. Értem én, hogy itt nincs autós iskola, mindenkit a szüleik tanítanak vezetni a saját hibáikkal együtt. De legalább az iskolákban tanítanának egy kicsit a bicikli helyes használatáról az utakon…

23.) Féklámpa, mint index

Oké, nem tudom, hogy otthoni autóknál is van ilyen, de létező dolog. Némely autók hátsó lámpáján nincs külön index lámpa, hanem a fék lámpa másodlagos az irányjelzés is.
Plusz infó az indexelésről: Autópályán táblák figyelmeztetik sofőröket, hogy sávváltásnál mindig használd az indexet, ami a 80%-ban nem használnak. Leszarom mennyi az autód értéke, olyan szépen villog az az index, használd!!! Ezt odahaza is üzenem :D

Az első balesetről:

A második hetemen történt ez. Gyerekért mentem az iskolába. Itt Amerikában úgy vannak megcsinálva az utak, hogy a forgalmi utak ki vannak szélesítve, hogy a két szélén az autók tudjanak parkolni és mellettük simán elférjen 2 autó. Természetesen az iskola előtt ott álltak az iskola buszok, amik sokkal szélesebbek mint egy nagy terepjáró és a túloldalon egy terepjáró személyautó parkolt, így mikor én kiakartam kerülni a buszt át kellett kicsit mennem a felezővonalon. Közben a szembejövő autó, lassítás nélkül úgy gondolta, bár én már rég kikerülési státuszban vagyok, ő azért még befér mellém és a parkoló autó közé. Én megszeppenve elhúzódtam és nem figyelve, hogy a jobb tükröm nagyon közel van a busz Stop táblájához ( a tábla csukva volt! ). És ekkor bumm… a jobb tükröm ütközött a stoptábla piros prizmájával. Ezzel kitörve a prizmát és teljesen letörve a tükrömet. A keretet vissza tudtam tenni, de a tükör ripityára tört, utána 3 hétig jobb tükör nélkül furikáztam és parkoltam .

A buszsofőr rám hívta a zsarukat ( ugyanis szolgálati autónak számít az iskolabusz, ha személyigépkocsi lett volna, magunk között a sofőrrel elintézhettük volna , rendőr nélkül) és meg az akkori szerény és félénk angolommal jobbra-balra habogtam. A jobb és bal irány szavait sikerült jól összekevernem ( bár ezzel néha magyarban is gondom van ). Mivel első balesetem volt, ráadásul én okoztam teljesen kivoltam borulva. A sofőr nem volt hajlandó velem tárgyalni, a host anyum kérdésekkel bombázott telefonban, közben próbáltam higgadt maradni, ami nagyon nem ment, mert a sírógörcs már nagyon ki kívánkozott. Ráadásul rendőrt is hívtak rém, ami miatt bűnözőnek éreztem magam. Ráadásul az idősebbik gyerek is folyamatosan csesztetett, hogy miért törtem össze a buszt, mintha szánt szándékkal csináltam volna… Nah meg az, hogy a buszsofőr benyögte nekem, hogy „Nyugodj meg, nem mondtam el, hogy telefonoztál közben.” (Mióta kinn vagyok, soha a büdös életben nem telefonoztam vezetés közben. Csakis olyan eset volt, mikor eltört a telefon tartó -amolyan GPS tartó - és amikor navigációs progit használtam a combomra tettem a telot, hogy onnan könnyebb lessem az utat), de lassan ezen is túltettem magam. Hisz én tudtam, hogy mi az igazság, hacsak nem az éneklést hitte annak a nő( a kicsi kedvence volt a rádióban – Thunder az Imagine Dragons-tól – és együtt énekeltünk akkor). 

Miután a papírmunkát a rendőrök végezték, már a buszsofőr és busztársaság vezetője is ott vígasztalt, hogy semmi baj nem történt, csak egy kis dolgot törtem össze, de valahogy engem ez nem nyugtatott meg. Miután végeztünk még vagy 20percig  parkolóban ültem és próbáltam lehiggadni, hogy hazatudjak vezetni. Ezután a következő pár napban félve ültem a kocsiba, semmi zene vagy zavaró tényezőt nem használtam és mindig direkt vagy túl korán vagy késve mentem a suliba a gyerekért, hogy kikerüljem a buszt. xD 

Szerencsére a busztársaság nem kérte, hogy álljuk a prizma kicserélését, mert annyira minimális költsége volt annak, így csak a saját kárunkat kellett fizetni. Mivel munkaidő alatt, nem saját használatkor történt a baleset, így a család fizette a javítást, nem nekem kellett.

Második balesetemről:

Július 4.-e volt, ami ugye az Amcsiknál nagy szó, hisz államalapítási ünnep. Lementük barátnőmmel a tengerpartra, ami igazából óceánpart… Miután vége lett a tűzijátéknak, hatalmas dugó volt az autópályán. Mindenki borzalmasan sietett haza. Egyik torlódásban elég vágott egy autó index nélkül, de sikerült időben megállnom, hisz alapból lassan haladtam. Majd miután megálltam, 10-15 másodperc múlva a mögöttem lévő autó belém jött. Hatalmas csattanás volt, a hang nagysága miatt valami hatalmas kárt képzeltem el a fejemben. Ráadásul a középső sávban voltam és mikro félre akartam állni, természetesen senki nem volt hajlandó utat engedni nekem, hogy kisoroljam. Mikor kiszálltunk megnéztem az autóm és alig volt valami karcolás a kocsimon. Viszont a másik fél elejének annyi lett. Nem kellett volna kihívnom a rendőröket, de sajnálatos módon a másik fél nem igazán tudott angolul, így jobbnak találtam, ha a rendőrök rendezik le köztünk a dolgokat.
Bár a legnehezebb ebben a részben az volt, mikro felhívtam a 911-et és  4szer kapcsoltak tovább mire megkaptam a rendőrséget és a legfontosabb kérdésükre nem tudtam pontos választ mondani. Hol vagy most? Mázlimra az egész autópályán  nincs semmi érdemleges, de ott volt egy tégla ház és egy jelzés, hogy üdvözöljük a Jones Beach-nél. De ez sajnos nem volt nekik elég. Ránéztem a GPS-re és leolvastam az út nevét és hogy ez a kifele menő útszakasz no meg, hogy innen látható a koncertpavilon, de pontosabb kordinációt nem tudok adni. Szerencsénkre egy arra járó járőr megállt és megkérdezte miért vagyunk itt, majd átadtam a telefont neki, hogy legyen szíves megmondani a hölgynek hol vagyunk, mert fogalmam sincs a pontosabb koordinátákról, nem idevalósi vagyok. Ezután megkérdezte a járőr hogy mi történt, majd megkért, hogy szálljak eb az autóba és ő intézkedik. Onnantól 1 és fél óra várakozás, amíg ő megpróbált beszélni a másik féllel, majd elkérte az én irataimat és arra megérkezett a rendőr is és befejezte a papírmunkát, majd mondta keressük fel telefonon a biztosítót. 

Otthon Jeff már várt , átadtam neki a papírt, amit kaptam és innentől ő intézett mindent. Következő hétfőre kapott az autó időpontot a szerelőhöz és 4 nap múlva visszakaptam az autót. A másik fél biztosítója mindent állt. Ugyanis New York államban az a szabály él, ha két autó ütközésénél az egyik fél álló helyzetben volt, úgy a másik fél a 100%-ban a felelős a balesetben a károkért. Így mindegy volt, hogy épp, egy dugóban kellett megállnom és ez volt pár másodperc, mert a másik nem tudott időben reagálni és megállni.