Emlék foszlányod...

Ismeritek biztos azt ,amikor néztek egy filmet és épp jön egy rész ,mikor a szereplő lány vagy fiú a szerelmére vissza emlékezik és ekkor jön egy fiúk által csöpögősnek nevezett jelenet. Egy romantikus, szerelmes, olykor fájdalmas dallam és bekúsznak a gyönyörű, közös pillanatok a másikkal. Noh ez történt meg velem tegnap. ☆*:.｡. o(≧▽≦)o .｡.:*☆

Szokásomhoz hívem melóból haza tartva, cicafüles sapi fel, rá a csini kis lila fejhallgatóm, mp3 a kézben, full hangerőre tekerve, majd a kis készüléket a kabátom belsejébe csúsztatom és neki vágok a hazavezető útnak. Mikor baktatom gyakran agyalok. Hisz egyedül vagyok, mi mást tudnék csinálni, gondolkozom. Kutya hideg volt kinn, hisz délután 4 volt a nap is lemenőbe, így már nincs mi melegítsen a meleg ruháimon kívül. A hideg ellenére hazafele végig a telomon pötyögtem , közben a fejemen a fejhallgató, amiből bömbölt a zene. Néha annyira belemélyedtem az írásba hogy az utolsó pillanatba kaptam fel a fejem, hogy a szembejövőkbe ne fussak. Mondjuk nem értem, hogy ha a járdán majdnem 3 ember elfér egymás mellett, sőt több is és én megyek a szélén ő neki miért kell minden áron felém közeledve úgy elhaladnia mellettem, hogy a válla telibe kap... nah mind1 (¬_¬)

Bár nagyon hideg volt és a  kesztyűm helyett is a csövi kesztyűm volt nálam ( nincs ujj vége), de nem baj végig pötyögtem majdnem az egész hazautat azt hiszem az utolsó pár száznál már nem. Amúgy a melótól kb gyalog olyan 1 órára lakom és minden reggel megteszem az utat majd vissza délután, amikor meló nap van ( Holnap is az lesz (T ^ T) )

Haza felé a  társaságom egy nem épp bőbeszédű Edem volt, nem is baj . ( ・_・)  Igazából ha belegondolok egy szöveget írtam egész idő alatt amire 1 szavas választ kaptam : "Rendben" (Bevallom egy kicsit több és jobb reakcióra vártam tőle... Σ(￣。￣ﾉ)ﾉ )

Tudom hogy szegénynek most elég nehéz, mert csak agyal, hogy mi legyen vele és a volt párjával. Majd vasárnap talán én is meg tudtom az ítéletet. Egy valamire viszont rájöttem. Szeretem mint barátom és mint embert és még egy részem mint férfit is. És a boldogságát kívánom, ismét mosolyogni szeretném látni, mert mikor megismertem bár szomorú volt a szakítás miatt, de utána vidámnak ismertem meg. Egy igazán jó embernek, megértettük egymást és imádtam vele lenni és a dolgokat is amiket közösen csináltunk. És ezt írtam neki, amit nagyon komolyan is gondolok:

" Egy fontos dolog van az életben. Megtalálni a boldogságot, megélni azt és megtartani azt. Mindig tartsd ezt szem előtt ,mi a jó neked. Lehet önzőn hangzik, de ha te nem érzed jól magad az adott helyzetben , szituban vagy életkörülményben, ne kínozd, ne kényszerítse magad rá hogy elviseli. Önmagad boldogsága a legfontosabb és a másik félünk megtalálása szintén. Ha vele igazán boldog tudsz lenni, a legpocsékabb napod is vidámmá teszi, csak azzal hogy ott van neked. Kérlek légy vele, légy boldog. Azt szeretnem, hogy boldog légy. Ismét azt a mosolygós fiút szeretnem látni, akit engedték megismerni. Légy boldog , szeress szívből és mosolyogj sokat és az sose csorbuljon. Értékes vagy ne add alább , mert megérdemled. Az hogy megismerhettelek egy csodálatos dolog volt. És csak remélni tudom hogy ezután is melletted maradhatok, mint barátod vagy ha találsz magad mellé valakit ,akit párodnak is elfogadsz akkor se veszítelek el. "

Mikor ezt elküldtem neki éreztem, hogy valami felszabadult bennem is és végre tényleg eltudom engedni.  (∩_∩) Tényleg szeretném, hogy megtalálja a boldogságot. És ha ezt nem mellettem látja, akkor el kell fogadnom.

Mikor már majdnem haza értem 2 utcával lejjebb voltam épp egy romantikus szám ment. Az a tipikus filmes, amit fentebb említettem. És mikor sétáltam és a zenét hallgattam bevillant minden, lepergett előttem az összes közös szép pillanat.
。・°°・(＞_＜)・°°・。

Mikor először becsatlakozott hozzánk lolozni és így skypera, mikor benyomta a kamerát és megláttam. Amikor elkezdtünk kettesben is beszélgetni. Mikor azzal viccelt, hogy lejön hozzám és én mondtam nyugodtan jöjjön és meglepődött végül tényleg lejött. A sok történetre amit egymásnak írtunk.A kis képzeletbeli világot és házikónkat amit mi magunk alkottunk és esténként ott találkoztunk. Aztán mikor rohantam a vonatállomásra elé munka után.aztán megláttam szaladtam vele és nagy csattanás lett az öleléskor. Aztán ahogy nevettünk ezen hazafelé. Mikor mellette sétáltam mikor megérkezett és meséltem és mutogattam a helyeket. Majd mikor hazaértünk és bemutatkozott itthon nálunk, megkajáltunk ő átöltözött az én LoLos felsőmbe.  ♡( ★દ ★ )

Aztán az esti séta, amikor először megfogta a kezem (=´∀｀)人(´∀｀=) és kézen fogva sétáltunk, hogy megmutassam a karácsonyi kivilágítást a téren. Aztán hazafelé megálltunk egy ingatlan irodánál és mesélte,hogy akkor keressünk lakást. És én azt vártam megcsókol,de nem. Aztán a sapkáját rám adta , mikor fázott a fejem. Mikor hazajöttünk és a domb alján kérte,hogy pihenjünk ,mert fáradt és nyomtam egy puszit  az arcára . Erre ő meglepődött megfogta a kezem visszahúzott és megcsókolt, nem egyszer hanem rengetegszer. Aztán annyira zavarban voltam utána hogy alig tudtam megszólalni.

Mikor itthon filmet néztünk és ismét megcsókolt aztán kicsit hevesebb lett. Mikor mondtam neki,hogy én még nem vagyok kész rá, és a megijedt fejét. Aztán az a sok csodálatos éjszaka, amiket együtt öltöttünk összebújva kifliben. És a mai napig nem értem hogy tudtam úgy elaludni, mert előtte sose sikerült senkinél úgy aludnom. (＾ω＾)
A nyaklánc átadása, mikor egy V-be ágyazott A betűs medált kaptam tőle, amit saját kezűleg csinált nekem és elmesélte,hogy olyat akart adni, amiről mindig eszembe jut ő. (Nem kell mondanom most is itt lóg a  nyakamban) Mikor együtt főztünk,sütöttünk Dórit is áthívtuk. A zavart mikor nem tudtuk Dóri előtt hogy viselkedjünk. Mikor utolsó nap kísértem a vasútra és olyanokról beszéltünk,hogy még egyikünknek se volt gamer párja és milyen jó ez így. Aztán mikor felszállt a vonatra és kifele menet elsírtam magam.

Aztán a csókos kép mindkettőnknél telo kép lett és egymásnak mutogattuk,hogy ( ^_^)/~~~ "Nééézd!!" Aztán jött az mikor én mentem hozzá , a találkozás a családjával. mikor felöltöztetett a ruháiba hogy ne legyen mocskos az enyém a disznóvágáskor. Mikor felvállalt előttük és megölelt , megfogta a kezem. Az Ikeás kalandunk, hogy jobbra balra fotósorozat készítés folyt. Mikor közös bögrét vettünk és úgy volt ugyan azt gravírozzuk rá és így született a Braum Poros bögrém, ami most is épp itt van előttem.A csodás együtt töltött estéket. Mikor elkísért Conra és elmentünk randizni, sütizünk. A egész napot Budapesten töltöttük, megmutatta a Budai várat és környékét. Aztán végül az elválás. Mikor már azt terveztük,hogy jön a szilveszter és jön. A sok videochat skypeon, a rengeteg telefon hívás. Mikor lejött szilveszterkor és ismét a vasútnál vártam. A rengeteg csodás pillanat. A kirándulás a kilátóra, mikor elmentünk kajálni a kedvenc helyemre. A közös szilveszter, a sok együtt lét, a tűzijáték, mikor összebarátkozott Nobuval. Mikor ismét elment és szomorúsággal hagytam el a vasutat, de tudtam hamarosan ismét megyek hozzá és látom. Mikor mentem hozzá és ő ott várt a buszmegállóban. Mikor mentünk Jake-hez Komáromba. Az  sok első dolog, ... Minden , minden lepergett de nem vissza felé mint ahogy a halálnál hanem  a legelsőtől a z utolsóig minden csodálatos közös pillanat, együttlét, minden mikor attól is boldog lettem, hogy felhívott telefonon. Mikor arról mesélt milyen napja volt, mikor láthattam a laptopom monitorján. mikor tanulás közben is bár írtam ő mégis ott volt és nézett és beszélgettünk.

Nagyon hiányzik az a régi légkör ami köztünk volt, mert azóta felborult minden. Ő őrlődik, én bánkódom  és úgy érzem elvesztettem a másik felemet. Remélem rendbe jön és ismét önmaga lehet úgy és azzal akivel és ahogy akarja és jó neki. Nagyon hiányzol, drága barátom. És köszönök minden csodálatos pillanatot. Minden csodás elsőt és mindent amire megtanítottál. Hogy felhoztad belőlem azt amit már évek óta senki, hogy ismét képes vagyok sírni, hogy letehettem a múltam végre. Minden köszönök neked.

Szerettelek. Szeretlek. Szeretni foglak!

Mint barátom, mint embert és  mint férfit .