*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*
Már nagyon sok idő eltelt mióta utoljára írtam volna bejegyzést.
Két év alatt sok minden történt velem. Kezdjük is az elején.
2017 januárjában sikeresen lediplomáztam
és hivatalosan is Mechatronikai Mérnök lettem. Van munkahelyem, amit szeretek
csinálni, szeretek azokkal az emberekkel együtt dolgozni és szeretem a légkört.
A munkahelyemen MEOs vagyok és a cég első leányzója, aki a termelésben
dolgozik. Sikerült bebizonyítanom diákéveimben, hogy nem csak a fiúk értenek
ehhez, hanem a lányok is lehetnek jók a mérnöki dolgokban. Így bizalmukat
elnyerve vártak tárt karokkal a tanulmányaim befejeztével.
Imádom a mentoromat, a MEO főnökét,
aki kis diákként kiokított a szakma csínja-bínjára. Zolival nem csak egy
nagyszerű munkatársat kaptam, de egy nagyszerű barátot is. Vele megbeszélhettem
mindig mindent, legyen szó fiúkról, lelki dolgokról, tanácsról, őrá
mindig számíthattam. Nagyon megszerettem ezt a loboncos embert az évek során.
Ha lenne, bátyám azt szeretném, ha pont ilyen lenne, mint ő.
De mind ez, hogy is jön ahhoz a
tényhez, hogy Marcsák 2 hét és hamarosan Amerika lesz 1 éven át az otthonom?
Szóval ez az egész a gimis
éveimre vezethető vissza. A családom sose volt anyagilag a legjobb helyzeten.
De mindig is kiakartam próbálni a cserediákságot. Noh de anyagi helyzetünk
miatt ez nem lehetett megvalósítani, így anno egy thai cserediákot fogadtunk
be. Egy idő után ez alább hagyott, mert elég rossz tapasztalatunk volt vele.
De továbbra is ott motoszkált
benne, hogy kiszeretnék menni külföldre tanulni. Fő célom japán volt. Sajnos
arra hamar rájöttem, arról lecsúsztam. Japán cserediák programhoz 18 év
korhatár volt és mikor ez újra feltört benne 20 éves voltam, akkor végeztem a
gimiben. Idővel kezdtem rájönni, ha kis jutok tanulni milyen nyelven tanulnék
ott? Angolul? De hát az a nyelv nem megy nekem, évek óta próbálom tanulni, de
nem megy!
Ekkor jött a megvilágosodás...
Meg kell tanulnom normálisam angolul! Az évek során megfordultam sok magán
tanárnál és iskola tanároknál, de hiába. Nem volt motiváló erő, ami jobban
hajtott a megértésére, a megtanulására. De mi van, ha elkezdek angolul
sorozatokat vagy filmeket nézni? A japánnál az anime nézés eredeti nyelven, de
magyar feliratú módszerre sok szót vagy szófordulat ragadt meg benne. Bár sok
embernek ez jön be a legjobban, nálam ez se vált be. Minimálisan ragadt rám 1-2
dolgot, de nem volt elég ahhoz, hogy tudjam is a dolgokat. Így elhatároztam ki
kell jutnom anyanyelvi környezetbe, ahol rá leszek kényszerítve, hogy angolul
tanuljak.
Bau (gyerekkori barátom)
elmesélte, hogy a legjobb barátja Angliában volt gyerek vigyázó (au pair) 1
évig. Utána nézem a dolgoknak, de nem vonzott az ötlet annyira.
2 éve, mikor Blahesszal voltam,
ő mesélte, hogy a nővére Angliában él a párjával és már a gyerekeivel. Először
ők is au pairként került ki, majd kinn maradtak és ott telepedtek le. Nah és
innen indult be a dolog.
Beszéltem skypon Blahesz nővérével,
aki sok mindent mesélt milyen ez az au pair lét. Sok tanáccsal ellátott és neki
si fogtam az au pair közvetítők keresésnek. Nem szerettem volna egymagam
nekiállni családot keresni, mert ilyen történetekből rengeteg van fenn a netem
és az esetek többsége porul járt fiatal lányokról szól. Így ez a lehetőség
szóba se jöhetett.
Keresgélés közben találkoztam a
Cultural Care Au Pair csapatának oldalával. A honlapjukon olvastam sok mindent
és a hecc kedvéért rendeltem tőlük egy tájékoztató füzetet. Persze nem zavart,
hogy ők Amerikába kínáltak lehetőséget, hisz ott is angolul beszéltek, de
elsősorban arra voltam kíváncsi, mit rejt egy ilyen program. A legtöbb Angliai
Au Pair oldal angolul volt, így nem mertem bele vágni a dolgoknak, hisz az
angolom nem a legjobb így a végén akár véletlenül eladhatom a vesémet is.
Szóval egy nap megérkezett a
megrendelt tájékoztató füzetem. Emlékszem mikor olvastam a füzetet egyre jobban
lelkesedtem az ötlettől, hogy kimenjek. Remek fizut és lehetőségeket kínált.
Így úgy éreztem, nekem ez menne. De a bökkenő az volt, hogy kellett egy minimum
óra számú gyerek felügyeleti tapasztalat ( vagy nem is tudom, hogy nevezzem
ezt),ami nem sok volt nekem. Minden kritériumnak megfeleltem, csak az a fránya
tapasztalati óra szám nem volt meg.
Nem érdekelt, aznap este nagy
lelkesen meséltem anyukámnak, hoyg én márpedig elmegyek. Szerencsét próbálok a
nagyvilágban és megtanulom ezt a fránya angolt. Szerencsére ő támogatott benne.
Ekkor még az egyetemi éveim közepén voltam. Azt terveztem, ha befejezem a sulit,
majd szerencsét próbálok.
Az utolsó egyetemi félévem
előtti nyáron Blahesz nővérének köszönhetően a gyerekekkel való tapasztalati
óraszámom megszereztem. 2016 nyarát Angliában töltöttem és sok mindenre
rádöbbentett.
Először is az az elképzelésem,
miszerint anyanyelvi környezetben, ha rá kényszerülök a nyelvre tudom használni
és gyorsabban tanulok. Teljes mértékben bebizonyosodott, ez így van.
Másodszor, ha választanom kéne
amerikai és brit angol közül, az amerikait választanám. A brit angol olyan
mértékben sértette a fülem és nem si ez a legrosszabb. Hallásból megtudtam
mondani ki beszéli a tanult angolt és kinek ez az anyanyelve. De egy városon belül
rengeteg különböző brit angol akcentus van, hogy falnak mentem néha, annyira
nem értettem mit mond. Ekkor teljesen bebizonyosodott, hogy se a magyar
oktatásban, se az iskolában található tananyagok nem megfelelőek. A kiejtés beli
dolgok katasztrofálisan hiányos az oktatásban és gyakran nem is figyelnek a
tankönyv készítők, hogy bizonyos szavaknál van külön brit és amerikai megfelelő
és ezeket előszeretettel néhol helytelenül is alkalmazzák. - Erre tökéletes
példa, mikro az idősek otthonában takarítottam és megkérdeztem, hogy a
porszívó. Én a porszívóra a vacuum cleaner szót tanultam. Ezt a
szót nem is hallották az ottaniak, majd felvilágosítottak, hogy a
porszívó hoover. (Ezután az eset után kezdtem belefolyni
miből van 2 változat és én melyiket tanultam és az melyik).
Harmadszor, pedig
megtapasztaltam, hogy 2 kisgyerek mellett suliba járni kész káosz lenne. Ennek
a nyomósabb észrevétellel le is mondtam az au pairségről.
Negyedszer, ha a párom ezalatt
a 6 hét alatt nem volt képes keresni a társaságom, beszélni velem skypon vagy
messengeren, csak mert messze voltam és "Nem akarta, hogy hiányozzak neki
így tudomást se vett rólam." Lelkileg rettenetesen megviselt ez.
(Visszagondolva nem is értem ez miért nem csapta ki nálam a biztosítékot... Ha
nem vagyok neki fontos, akkor miért akartam vele lennie? Áhh, szerelem
rózsaszín vakító köde... Ty )
Csak telt múlt az idő és idén
januárban sikerült az államvizsgám. De csak kattogott az agyam. Az utolsó
esélyem lenne részt venni az au pair programon, ugyanis a progrm talán
legfontosabb szabálya 18-26 éves korig lehet részt venni. Én idén töltöttem be
a 25-t vagyis azzal nincs gond ha kinn töltöm be a 26-ot. Kicsit
elbizonytalanodtam, mert akkor még párkapcsolatban éltem, ráadásul élettársi
kapcsolatban és azért 1 év hosszú idő és Amerika az nagyon távol van, noh meg
miként lehet összeegyeztetni a sulit + a gyerekeket? Így adtam egy esélyt
ennek és meghallgattam egy tájékoztatójukat Budapesten. Gondoltam, ha ott se
jön meg a kedvem akkor nem is kell ez nekem. De nem így lett.
Évi, a magyar koordinátor
szavait csak úgy szívtam magamba. Ő is volt régen au pair Amerikában és az
élményei és elmondásai nagyon meggyőztek. A félelmemet az iskolával
kapcsolatban elhessegette, mert kiderült teljesen más odakinn a rendszer
illetve gondolnak az au pairekre, miként tudnak dolgozni illetve iskolába járni
is.
És itt kapcsolódik a történet
elje a végével. Mikor a cégemnél voltam és a főnökkel tárgyaltam a munkámmal
kapcsolatban. Megemlítettem neki, hogy van egy lehetőség, amivel kinn
tanulhatnék. De még nem tudom. Meséltem neki a tájékoztatóról és utána tudom
eldönteni szeretném-e vagy sem. Jól fogadta, sőt anyagi támogatásban is
segített volna, illetve fenntartja a munkámat, amíg kinn leszek. Ezek nagyon
jól esnek és ezért hálás is vagyok neki. Én cserében kerestem a helyemre
embert.
*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*☆*･゜ﾟ･*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése