Irány Amerika!

Anno úgy gondoltam a Bécsi reptér jobb választás lenne nekem, mint a budapesti. Zalaegerszegről Pestre feljutni nehéz főképp, ha nincs a családodnak autója. Bár tény Bécsre is ugyan úgy igaz. De nem baj, végül mikor repteret választottam a Bécsit jobbnak találtam számomra.

Végül meg is lett az eredménye. Ugyanis azok a magyar au pairek, akik Budapesti reptérről indultak reggel fél 7-kor szállt fel a gépük. Nah nekem a fél 7-es induláshoz, hogy időben felérjek, plusz az indulás előtti kötelező érkezést hozzászámolva hajnali 1-2 körül kellett volna indulnunk.

Mivel én Bécsből indultam, a mi gépünk délután fél 3kor indult. Így itthon nyugodtam aludhattam és 9-kor indultunk. A nagy forgalom ellenére hamar feljutottunk és vártunk 2 órát a reptéren.

Régebben mikor ezt a repteret használtam más tapasztalatom volt. Mostani indulásomnál előbb volt a holmik átnézése, mint a vásárló térbe jutás, ez sokkal jobb volt, bár lehet ez azért volt, mert nemzetközi részen utaztam.

Egy valamire rájöttem. Bár azt írják a honlapon, hogy 1 poggyász+ 1 kézi bőrönd+ kiegészítő csomag, ami laptop táska méretű lehet, azon kívül még vihetünk magunkkal zacsikat. Ugyanis nekem volt egy nagy poggyászom, kézim, iskolatáska ami kiegészítő csomagnak számított és még egy nagy bevásárló zacsim, amiben párna volt, plusz pulcsi ha fáznék a repülőn és szendvicsek. Mikor felmutattam őket, hogy nem-e gond, csak legyintett a hölgy a pult mögül, hogy vigyem csak. A repülőn is mondták, hogy nem gond.

Úgy élményem is volt a repülőn. Mikor először utaztam, Angliába 2 órás út volt. Ha szomjas vagy éhes voltál magadnak kellett rendelned és fizetni érte, ami persze nagyon drága volt. Noh a Bécs-Amszterdami gép csak másfélórás volt, de 1 óra út után ételt és italt szolgáltak fel nekünk , tök ingyen. Mivel kajával és itallal fel voltam szerelkezve nem igazán fogyott el semmi nálam. Így a kövi járatra már nem vásároltam be előtte. Jól is tettem

Az első járaton megtaláltam az osztrák au paireket és hozzájuk csapódtam. Nem igazán izgatta őket, hogy én is ott vagyok. Mikor beszélgetést próbáltam kezdeményezni válaszoltak majd erről eszükbe jutott valami és folytatták németül. Elég idegesítő volt, sikerült még jobban megutáltatniuk a német nyelvet velem.

 

Az Amszterdam - New Yorki gép története mókásabb volt. Eleve a tervezett 30 perces késésből 1 órás lett. Nem volt gáz, addig filmet néztem a gépen. Azokon a gépeken, amik hosszabb útra mennek minden ülés támláján van egy kis monitor, amin lehet filmet vagy sorozatot nézni, zenét hallgatni és játszani, meg megtudod nézni hol vagytok épp.

Amint felszálltunk kiválasztottam egy filmet. Egyből egy japán filmmel kezdtem, nem ismertem, nem is volt olyan jó, de idő eltöltésnek jó volt, legalább nem az mp3 lejátszómat merítettem, se a laptopomat. A további repertoáromban megnéztem a gépemről az első részét a Trónok harcának, majd elkezdtem az új Szépség és a szörnyeteget, de nem tetszett és még az első 15 perc után ott hagytam, végül találtam egy anime movie-t, ami bár régi stílusú és a története is a második világháború idejéről szólt, a legértelmesebb dolog volt, amit a gépen néztem.

Ami durva volt ezen a gépen az egy bizonyos emberfaj volt. Ezt hogy kell érteni? A gép tele volt szarásig zsidókkal. Ilyenkor ne egy egyszerű emberre gondoljatok, aki zsidó vallású, áhhh nem. Ők a kalapos vagy ipás, tipikus fehér-fekete ruházatú, idióta lokni pajeszú, elég ápolatlan kinézetű és szagú zsidók voltak. Háll égnek körülöttem az au pairek illetve más normális ember ült. De egész úton ezek a srácok rohangáltak a gépen, meg nem tudtak megmaradni a seggükön. És ha elszaladt vagy túl sokáig állt azon a soron ahol én voltam elég büdös, áporodott szagot hagytak maguk után. Rettenetesen kellemetlen és hangos társaság volt.

Az indulás után az első óra után máris jött az első étkezés, ami egy kis sós, füstölt mandula volt. Másfél órára rá jött a vacsi, ami vega vagy csirke kaja volt. Csirkét választottam, ami elég gusztustalanul nézett ki, az íze nem volt rossz, de a gyomromnak nem tett jó. A csirke mellett volt savanyú, ami inkább volt valami édes szörnyűség, egy kis parfé és még volt zsömi, sajttal, margarinnal. Végül Magyar idő szerint éjfélkor jött egy kis nasi ismét, ami vagy egy meleg fahéjas csiga vagy egy jó hideg fagyi lehetett. Persze, hogy egy fagyit nyomtam magamba. :3

Végül a késés ellenére időben megérkeztünk. Az ellenőrzés egy nagyon vicces és kellemes emlék számomra. A sor ahol én álltam már csak én és egy osztrák au pair volt. Mikor behívott az ellenőrző emberke megkérdezte, hogy együtt vagyunk-e? A válaszom igen volt. Így beinvitált minkettőnket s egyszerre ellenőrzött le minket. Nagyon kedves ember volt, megkérdezte miért jöttünk és mikor mondtam, hogy au pair-ek vagyunk megörült és elkezdett kérdezősködni. Hol él a befogadó családunk, miért akarunk, au pairek lenni. Az osztrák lánynak mondta, hogy megszívta, mert az a város, ahova ő megy majd bár szép, de dögunalom. Én okos voltam, hogy NY államban maradtam, mert itt sok mindent lehet csinálni és a hely ahol lakni fogok az gazdag negyed, szóval szerencsés vagyok. - Ez mint érkezésemkor kiderült, nagyon igaz - Viccelődöt velünk, tippeket adott mit lehetne tenni szabadidőnkben. A normális eljárás az ujjlenyomat olvasásnál nálam csak a jobb kezem 4 ujját szkenelte be, pedig ahogy láttam a többi helyen mind a 10 kellett volna xD Kissé szórakozott volt. 

Nem mindenki volt ilyen szerencsés mint mi. Az egyik lánynak elég hosszúra sikerült az ellenőrzés, még a táskáját is átnézték. Felkaptunk a bőröndjeinket, háll égnek minden csomag megérkezett. 

Mikor elképzeltem, hogy megérkezek amerikába, mindig volt egy ember kezében egy táblával, hogy Cultural Care. Noh ez sajna nem történt meg, ugyanis a késéssel számoltak, így nem gondolták, azt, hogy korábban érkezünk. Vártunk ott háromnegyed órát, ezután elindult a busz. Elég őrült hajsza volt, a sofőr úgy kerülgette az autókat és váltogatta a sávokat, mintha gyerekjáték lenne. Ennek ellenére is 2 órás buszozás volt.

Mikor megérkeztünk a Training Schoolba helyi idő szerint 22:30 volt. Egy magas, rasztahajú, fekete srác fogadott minket, aki az egyik tanár volt. Elmondta a fontos tudnivalókat, megkaptuk a papírokat majd a szobakulcsokat és mentünk lepiheni.