zene

2017. október 22., vasárnap

Első hét - A beszokás

Minden kezdet nehéz. - tartja a mondás. Hát ez nem volt másképp nálam sem.
Ez most már 2 hete volt, szóval nem mindenre emlékszem kristály tisztán. de kezdjük is.

Hétfő
Alyson , az anyuka szabadnapot vett ki, hogy eltudjunk intézni pár dolgot és betanítson. Megkaptam előző este a napirendet, szabályokat. Reggel már korán keltem, hogy lássam mi hogyan működik itt.
Rá kellett jönnöm, a reggeli időszak a legnehezebb. Reggeliztetés, fogmosás, öltözés, kis játék és rohanás Braydent suliba vinni (igaz ő még csak iskola előkészítőbe jár). Indulás előtt Kierant tisztába kell tenni, mert reggeli után készít egy kis ajándékot nekünk a pelusba.
Ezen a reggelen történt meg az első önálló pelenkázásom. Ekkor még nagyon óvatosan bántam a kicsivel, mint a hímes tojással. Idővel beletanultam és rutinosan, gyorsan megy. De ezen a reggelen nagyon lassan ment ezért késésben indultunk az iskolába. 8:50-kor még csak az autó fele tartottunk, és ekkor jött az újabb felismerése Alysonnak. Még nem mutatta meg hogy kell használni a kicsi ülésének biztonsági övét. Így idő híján, átugrottuk ezt a leckét és én Braydennek segítettem az ülésével. Egy iskola busz sofőr látván, hogy késésben vagyunk felajánlotta segítségét, hogy elviszi a suliba a gyereket. Mondtuk, köszönjük, megoldjuk.
Ezután indulás és Vivi ezerrel a forgalomra figyel. Nagy szerencsénkre mindenhol zöldet kaptunk így 9 óra előtt 2 perce beestünk az iskolába. Ott be lettem mutatva, mint az új gyerek felvigyázó, aki hordani és vinni fogja Braydent. Le kellett adnom pár adataimat és fényképes igazolványomat, hogy későbbiekben, ha más tanár lesz, tudja ki vagyok és elvihetem magammal a gyereket. Közbe gyorsan próbáltam fejben jegyezni a teendőket amiket el kell ismételnem minden reggel Braydennek. Akasztd fel a táskád a helyére, tedd az uzsonnás táskát a polcra, vidd a nasit a kosárba és akasztd föl a pulcsid.
Ezután elindultunk Social Security ID-t vagyis személyit csináltatni nekem, mert az kelleni fog a bankkártyámhoz. Rengeteg ember volt ott. Vagy 1 órát vártunk mire hívtak. Oda adtam a kitöltött papírt majd megkérdezték mikor érkeztem.
"- Szeptember 25.-én -válaszolta Alyson.
- Akkor várniuk kell még egy hetet- felelte a pult mögül a morcos hölgy. 
- 10 itt töltött munkanap után lehet csak személyit készíteni. Jöjjenek vissza jövő héten. Erre meglepett arccal Alyson visszakérdezett.
- Mióta van ez így?
- Mindig is így volt. - jött azonnal a válasz, majd ezzel lezárta az ügyet és hívta a költekező sorszámot. "
Alyson kiborult, hisz eddig minden lánnyal ugyan ezt csinálta. Első hétfőn hozta őket ide és megcsináltatták nekik a kártyát és nem volt még ilyen eset. Ráadásul most van szabin, nem tud kérni még egyet jövőhéten. Gyerekkel egyedül meg nem jöhetek ide. Plusz így holnap a bankba se tudunk elmenni. Végül abban maradtunk majd visszatérünk erre később.
Hazafele már én vezettem az autópályán. Mindig mondta Alyson, hogy nem akar beleszólni a vezetésembe, de mehetek itt gyorsabban is. Az elején 45- 55 mérföld/órával mentem. Bevallom nem mertem mellette vezetni, mert így is mosolyogtam mikor óvatosan az ajtó fogantyúja fele nyúlt. xD
Mikor haza értünk lefektettük Kierant, majd megmutatta merre vannak a takarító szerek és egyéb eszközök, amire szükségem lesz későbbiekben. Elkészítettük együtt Kieran ebédjét, majd miután felkelt etetés következett. Egy kis játék és jött hamarosan a 2. szundi. Fél 3kor meg már Braydent vettük fel az iskolából. Itthon jött egy kis snack és sok játék, 5 óra fele fürdetés, amit én csináltam és végül vacsora. Ezen a napon sok segítséget kaptam közbe, de nem volt időm pihenni így kidőltem hamar este.

Kedd
Kedden Alyson még mindig itthon volt, de csak fél napot, a nap többi részében dolgozott (inkább éreztem egy negyed napnak ,amit ő besegített, mint félnek). Az etetést nekem kellett befejeznem. Fogmosást én végeztem és az öltöztetésért is én könyörögtem a gyereknek. Ezen a napon időben indultunk, megismertem egy másik gyerekcsőszt, Maira-t aki a saját gyereke mellett 2 másik gyerekre vigyáz. Elory Brayden osztálytársa és szerelme is. Velük gyakran szokott játszó délutánra menni a kisfiú. Ezen a napon volt az első önálló altatásom is. Meglepődtem milyen simán ment. Csak betettem a kiságyába, zenét nyomtam és elköszöntem tőle és pár perc múlva már aludt is. Az első alvásidő alatt a mosókonyha rejtelmeivel ismertetett meg Alyson. Nem lesz és nem is a kedvencem, mert macerás, amit elvár ilyenkor tőlem az anyuka... Ezen a napon ébredtem rá, hogy tisztaság és rendmániás a hölgy. De olyannyira, hogy a recepteknél grammra pontosan (oz [uncia]-ra pontosan, mert ez az amcsi mértékegység) kell tartani az arányokat... ).

Szerda
Az első teljesen önálló napom. Sehol egy szülő nem volt. Reggel korábban keltem, hogy én is tudjak reggelizni. 7kor már a konyhában reggeliztem, de sehol egy lélek nem volt. Meglepődtem így elkezdtem csinálni Brayden ebédjét. Ahhoz képest, hogy a szülők azt kérték, hogy az indulásuk előtt 20 perccel kész kell lennem, hogy átbeszéljük mi vár rám aznap, sehol nem volt senki 7:20kor. 7:25kor rohanva jött mindenki, gyerekek reggeliztetését elkezdték majd nagy rohanás közepette megkaptam a mai teendőket és búcsúzkodtak is. 7:40-re már egyedül voltam a házban a srácokkal. 2 hét elteltével mindig ez van, szóval ez a normális itt, az első 2 alkalom csak jobb benyomás miatt kelhettek korán... Ezen a reggelen megtörtént az első "Edd meg a reggelid!" harcunk Braydennel. A fogmosás is nehezen ment, ezért később ráhagytam. A kicsinek meg még nehezebb. Mivel minden foga megvan ő szeret ráharapni a fogkefére miközben mosom a fogát (gyakran el is felejtem megmosni neki,... ). Mikor otthon voltam még sok sulis ebéd ötletet mentegettem le a gépen, de rákellett jönnöm itt vagy sonkás-sajtos szendvics van vagy mogyoróvajas szendvics... (hétvégére csináltam egy kis gyűjteményt, amit átbeszélünk Alysonnal, hogy mi mehet kajának Braydennek, mi nem). Szerencsére nincs gond a felöltözéssel, csak ki kell választanom a felsőt, nadrágot és a zoknit. Az indulás előtti teendőkkel kicsit csúszásba voltam, el is maradt a haj zselézés (amit a mai napig nem csinálok, csak ha kissrácnak eszébe jut), nem tartom jónak ebben korban a mindennapos haj zselézést, még csak 4 éves, kinek csípi ki magát?
Mikor a suliba bevittem , mindent a helyére tett, majd jött volna a búcsú, se egy ölelés, se egy puszi csak ment színezni :( Mondjuk még most sincs az a nagyon nagy kötődés, de már alukul. Majd autóba ültünk Kierannal és indulás haza. Otthon boldogan konstatáltam, hogy bizony jön az első szundi idege a fiatalúrnak. A megszokott felviszem, beteszem az ágyba, besötétítek, majd elköszönök. Ez mindig beválik így azzal se volt gond. A földszinten babafigyelőn figyelem mikor alszik el és mikor kell fel és írom az időpontokat a kis napi jegyzetembe. Ezen a nap jöttem rá mekkora jó ez a két szundi, amíg alszik szabad tevékenység van nekem. (Most is a 2. szundi alatt kezdtem ezt írni). Ha van valami házimunkám amit meg kell csinálni azt az első rövid alvás alatt megcsinálom, hogy a 2.-nál szabad foglalkozásom legyen. Az első szundi után a megszokott zabkása gyümivel ( nem tudom, hogy bírja ezt megenni, meg kostoltam és förtelem volt). Majd a Parkba mentünk, így kicsit körbe tudtam nézni mi van a környéken. Fél 1 fele már kezdődik is az újabb alvás, majd indulás a sulihoz a nagytesóért. Ezen a napon megtörtént a első nagy hiszti kitörés.
Ugyanis suli után van a snack time és a kövi étkezés a vacsi, ami 6 órakor van fürdés után. De Brayden már 5kor kijelentette, hogy éhes és nasit akar, de azonnal. Nem vagyok hülye, nem is adtam neki. Így fürdeni menni se volt hajlandó. Olyan sokáig hisztériázott, hogy az öccsét lefürdettem és ő már evésre kész volt. Valahogy nem sikerült ráébrednie Braydennek, ha befejezné és elmenne fürdőbe hamarabb kapna kaját. Mikor megelégeltem az " Éhes vagyok! Adj nasit!" kiabálását, kikapcsoltam a tv-jét. Majd felkaptam a gyereket a vállamra elindultam vele a fürdőbe és elkezdtem vetkőztetni. Ekkor jöttem rá valamire... azt szoktam meg normális reakciónak ilyenkor, hogy
1.) ha valaki kikapcsolja a tv-t a gyerek az illető után fut és vissza akarja szerezni a távirányítót. Brayden nem csinálta ezt, elfogadta, hogy kikapcsoltam.
2.) mikor felkaptam nem kapálózott, pedig szerintem az a megszokott ilyenkor, nem?
3.) a fürdőben mikor vetkőztetni kezdtem, még segített is, bár továbbra is siránkozott, hogy ő éhes.
A végén csak annyit kért ki magának, hogy nagy fiú, tud egyedül fürdeni. Így magára hagytam. Persze a hisztije miatt nem kapott színt a vizébe. Ez végül amolyan jutalom lett a végén. Végén félórát pancsolt , így eltudtam készíteni a vacsiját. Végül nem sok mindent evett meg, talán csak a brokkolit ( nesze neked te nagy éhség... ). Ezért ahogy az anyukájával szokták csinálni alkut kötöttünk, ha nem eszik többet éhesen megy lefeküdni. Végül Alyson olyan 18:15 után esik haza utána még elmegy lezuhanyzik, átöltözik, nekikezd a vacsinknak. Szóval fél7kor szabadulok ténylegesen. Mostanában , hogy kicsit érezze a törődésem nem mosogatok el neki mindent, nem törlöm le az asztalt, minek úgy is mi is eszünk és utána is takarítani fog...
Jeff, az apuka még később ér haza a munkából. Vacsi közben meg a tipikus amerikai vetélkedőket szoktuk nézni, majd utána elköszönöm és elvonulok a szobámba.

Csütörtök
 
Megszokott reggeliztetés, sulibamenés, altatás és a többi. Ez a nap annyiból volt másabb, hogy elmentemaz első au pair meetingemre, ami egy kis Halloweeni party volt, jelmezben. Én nem más, mint tündér lettem. Rendeltünk szárnyakat meg virág koszorút a fejemre, a ruha, cipő adott volt. Este egy másik lány vett fel, mert még este nem vezettem és nem mertem így vezetni. Dominika 8 percre lakik tőlem, ami nagyon jó. Mivel első hetem és nem sokat használtam a kocsit és így este nem mertem vezetni. Így megkértem, hogy vegyen fel, szerencsémre belement. A party egy befogadó család házában volt. 
Csinosan feldíszített házikó volt, sokkal nagyobb, mint az én családomé. Itt találkoztam egy velem együtt kezdett lánnyal, Bruna-val, aki ráadásul velem egy csoportban is volt a Training Suliba. Megismertem egy kínai Vivian-t , aki eredetileg nem Vivi, csak minden ázsiai angolosított nevet keres magának,mert könnyebb az amerikaiaknak kiejteni. Amint mindenki megérkezett nekifogtunk a tök díszítésnek. Az első próbálkozásom nem tetszett így azt lefestettem és egy csillagszemű tököcském lett. Ezután még leültünk beszélgetni, ismerkedni egymással. Majd 2 óra elteltével indulásnak eredtünk, hisz holnap mindenkinek munkája lesz. Annak ellenére, hogy rövid volt, élveztem, bár ennyi idő alatt nehéz jól megismerni egymást. 



Péntek
Tipikus munka nap volt újabb hisztivel... Reméltem ennek egyszer vége lesz.


Hétvége


Hétvégén itthon maradtam hogy kipihenhessem az eheti sok hisztit. Elsőre ez így sok volt nekem. Szombaton elkezdtem írogatni a naplómba, hiszen azt is szerettem volna írni. A mai napig nem megy ez még rendszeresen. Délutánt a családdal töltöttem és elmentem egy töklámpás kiállításra, a Rise of the Jack O'Lanterns . Elképesztő látvány volt. Egy hatalmas zárt kertben 5000 töklámpás világított a sötétben. Voltak tipikus vigyorgó, vicsorgó töklámpásom. Voltak művészién megfaragott figurákkal díszített tökök, arcot formáltak és a legjobbak, mikor több tököt összerendeztek, hogy közösen egy nagy képet mutassanak. Elképesztő milyen ügyesek az emberek. Remélem halloweenkor itthon mi is faragunk majd tököket. Vasárnap csak itthon voltam és kockultam kicsit.

Most csak pár képet töltök fel ide ,lesz egy külön poszt arról a napról és sok sok képpel!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése